Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
I. A Százak Tanácsa létrehozása, története
zak Tanácsa nevet) sem politikai sem szakmai nézetekben nem jellemző a teljes összhang. A többség azonban eddigi kétszáz fővárosi és több mint száz vidéki találkozónkon érzékelte, hogy éppen ez a sokszólamúság adhat követendő példát olyan társadalmi összefogásra, mely a személyes és csoportérdekeket, vitákat, ellentéteket magasabb rendű céloknak alárendeli. Hogy ne csak árvizek, ipari katasztrófák - vagy éppen az olimpiák idején érezzük a nemzeti, közösségi összefogás erejét és szépségét. Fekete Gyulával egyetértettünk valamennyien, hogy a közbizalmat szolgálattal viszonozhatjuk. Nyilatkozatainkat nemzeti sorskérdésekről, legfontosabb közéleti ügyeinkről sohasem egy párt, hanem a nemzeti közösség érdekében fogalmaztuk meg. A legfontosabb közügynek valamennyien az élet kérdését tekintjük. Mert ha nem születnek gyermekek, kinek építjük az iskolákat, autó utakat sportpályákat? Évente egy kisváros lakosságával fogy az ország. Az egyik legtöbb gyógyszert szedő, a legtöbbet orvoshoz járó - ennek ellenére a legbetegebb nemzetek egyike a magyar. Az oktatás, az anyanyelv, a kultúra - mely szerintünk a nemzet igazi alkotmánya - a nép testi-szellemi-lelki egészségének kérdése és a földtulajdon - a nemzeti vagyon még magyar kézben maradt egyhar- mada, a világban élő magyarok összefogása és a közmédia helyzete - azok a kérdések, melyeket legfontosabbnak tartunk, s minden évben újra megvitatunk, amelyekről állásfoglalásokat, ajánlásokat fogalmazunk meg. Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________ az, aki az orosz kultúra történetében végérvényesen hidat vert a középkori és a modern kultúra között, úgy mutatta fel a régi értékeit, hogy ezzel nem támasztott kétségeket az újjal szemben, úgy volt a modemitás embere, hogy az mélyen az orosz tradícióból eredt. Nem volt se szlavofil, se nyugatos... Lihacsov akadémikus számára az európai értékek örök értékek voltak, soha nem kicsinyelte le őket, és sohasem abszolutizálta azokat, számára az „oroszság” is érték volt, mégpedig alapérték. Nem gondolta azonban, hogy azt valamiféle nagyorosz birodalmi (ön)tudattól vagy bármiféle messianisztikus elhivatottságtól vezérelve „exportálni” kellene. Miközben büszkén vallotta orosznak magát, és egész élete arról szólt, hogy élő példájául szolgáljon annak: orosznak lenni büszkeség és dicsőség dolga. Lihacsov akadémikus számára az „orosz” és Európa sosem került szembe egymással. A kettő egymást feltételezte és gazdagította (Szvák Gyula). 10
