Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
XIV. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a megváltozott biztonsági környezetben, 1990-1994
A Magyar Honvédség a megváltozott biztonsági környezetben, 1990-1994 törvényt módosító 1990. évi XXI. honvédelmi törvény, valamint kormány által 1991 februárjában jóváhagyott honvédelmi alapelveket rögzítő dokumentum, továbbá a honvédelemről szóló 1994. január 1-jén hatályba lépett 1993. évi CX törvény képezte. Az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény megszüntette a hadsereg pártirányítását, amely addig az MSZMP Közigazgatási és Adminisztratív Osztályához tartozott. Az Alkotmány kimondta, hogy „a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet.” Továbbá „a Magyar Honvédség irányítására - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik51 - az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az országgyűlés, a köz- társasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a kormány és az illetékes miniszter jogosult”. Egyidejűleg elrendelte a fegyveres erők depolitizálását. Kimondta, hogy „a fegyveres erők és a rendőrség tényleges állományú tagjának pártban való tevékenységére alkotmányerejű törvény korlátokat állapít meg”. Ennek alapján a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai a továbbiakban nem lehettek tagjai pártnak, politikai tevékenységet nem folytathattak. Az 1989. október 30-án elfogadott XXXIII, törvény - az Alkotmány előírásainak megfelelően - megszüntette a fegyveres erőkön belüli párttevékenységet, ezzel biztosította a hadsereg politikamentességét. A hadsereg szervezetében addig funkcionáló párt és politikai intézményrendszer további fenntartása okafogyottá vált. A követelményeinek megfelelően, 1989. december 1-jei döntéssel felszámolták a Magyar Néphadseregben a párt és politikai szerveket. A módosított Alkotmány kimondta, hogy a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka [29.§ (2)]. Szabályozta a fegyveres erők alkalmazását: a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásához és a hadiállapot kinyilvánításához, valamint rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséhez a továbbiakban az országgyűlés döntése szükséges. A törvény elrendelte a Honvédelmi Tanács létrehozását. 51 Ezzel a meghatározással az Alkotmány ismét lehetővé tette, hogy külső katonai irányítás alá kerülhessen a Magyar Honvédség. „A kormányok és a parlamenti pártok... nem vállalták az 1956 örökségei között számon tartott nemzetközi semlegesség elvét, és elkötelezték magukat a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett. [...] A NATO- és az EU-tagsággal a magyar állam önként mondott le szuverenitásának egy részéről” - írja Szabó Pál Csaba A magyar állam története, 1711—2006 című munkájában. 315
