Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 2. kötet - RETÖRKI könyvek 28/2. (Lakitelek, 2017)
XI. fejezet - Dr. Helgert Imre: A Varsói Szerződés megszüntetése magyar szemmel
Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában II. Magyarországgal 1947. február 10-én kötötték meg a II. világháborút lezáró békeszerződést. Ezt követően, a szovjet haderő részei azért maradtak - hivatalosan - továbbra is hazánk területén, hogy biztosítsák az utánpótlási útvonalat az Ausztriát megszálló szovjet erőknek. így az osztrák semlegesség deklarálásával megszűnt volna a Szovjet Hadsereg magyarországi állomásozásának jogi alapja. A szovjet vezetés már 1954-ben megkezdte egy szövetségi rendszer megalakításának előkészületeit. 1954. november 29. és december 2. között Moszkvában megtartott értekezleten tárgyalásokat folytattak az európai biztonsági rendszer megalakításának lehetőségeiről.9 A részt vevő országok: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Románia és a Szovjetunió és Kína volt. Hruscsov szovjet pártfőtitkár, a szövetség szerződéstervezetét 1955 februárjában küldte meg az érintett tagállamoknak: „véleményünk szerint ezen céloknak a legjobban megfelelne a barátsági és együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötése [...] Mi kidolgoztuk egy ilyen szerződés tervezetét”,10 írta Hruscsov. A magyar kommunista párt (MDP, vagyis Magyar Dolgozók Pártja) vezetése megtárgyalta és megerősítette Magyarország csatlakozási szándékát, és hozzájárult ahhoz is, hogy a közös főparancsnok I. Konyev marsall legyen, így a Varsóban lezajló aláírás, a magyar kormány részéről, már csak formális ceremónia volt (a szerződést a miniszterelnök írta alá). A Varsói Szerződés alapító okirata hasonló alapelvekre épült, mint a NATO korábbi dokumentuma. Agresszió esetén mindkét szervezet a fegyveres ellenállás jogi alapjának az ENSZ Alapokmány 51. cikkelyét tekintette. Lényeges különbség azonban, hogy a NATO a kompromisszumos döntés-előkészítés politikája alapján működött, míg a VSZ-ben a szovjet hegemónia, hadászati elgondolás dominált - s mint láttuk a magyar forradalom leverése és a csehszlovákiai beavatkozás kapcsán -, egyidejűleg a szövetséges államok „kézben tartásának” eszköze is volt. A Varsói Szerződésbe tömörült országok alárendelt szerepét mutatja az a tény, hogy a szövetség Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka egyidejűleg a Szovjetunió honvédelmi miniszterének az első helyettese is volt. 9 Okváth Imre: Bástya a béke frontján. Magyar haderő és katonapolitika, 1945-1956. Bp., 1998, Aquila Könyvkiadó, 333. Továbbiakban Okváth Imre: i. m. 10 Urbán Károly: Magyarország és a Varsói Szerződés létrejötte. In: Társadalmi Szemle, 1955/11. szám. 62-82. 182
