Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Dr. Helgert Imre A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. MSZMP-nek már nem lett volna vezető szerepe. A megítélés szerint azonban így már káosz alakulhatott volna ki, hiszen az alternatív baloldali pártok nem voltak megszervezve. Ugyanakkor az ellenzék gyorsan erősödött. Az ötödik változat a politikai rendszer teljes liberalizációjával számolt, amely olyan helyzetet teremt, amelyben a hatalom a szocializmus ellenes erők kezébe kerül. Ez volt a rendszerváltást biztosító út, ami meg is valósult. 1989. február elején került sor Grósz Károlynál arra a megbeszélésre, amelyen a három munkacsoport-vezető és titkára, valamint az MSZMP vezetéséből néhány meghatározó személy vett részt. A téma a tanulmányok megbeszélése lett volna, de - ahogy a visszaemlékező Kelemen László fogalmazott - a változatok átfogó megvitatása elmaradt. Csak az Aczél György által fémjelzett „csapat” anyaga került terítékre azzal a megjegyzéssel, hogy az utal a Politikai Főiskola tanulmányára is. Kelemen nézete szerint a tanulmányok teljes körű áttekintéséről azért mondott le Grósz, mert addigra a hatalommal kapcsolatos kérdésekben már megszülettek a megegyezések a vezetők között. A téma kapcsán indokolt rámutatni az Aczél-féle vitaanyag helyzetelemzésére is, amely megállapította, a monolitikus hatalmi struktúra reformja megkerülhetetlen. „Az MSZMP arra nem tehet kísérletet, hogy ezt erőszakosan megakadályozza, hiszen éppen a reformok kezdeményezésével nyert egyes időszakokban - 1968-ban és 1988-ban - társadalmi bizalmat és nemzetközi tekintélyt. Az elemzés készítői aláhúzták: nagyon veszélyes folyamatokat idézne elő bármilyen visszarendeződési törekvés”.8 A vitaanyag végül az események felgyorsulása miatt nem került a KB elé. 1989 elején, az egyesülési, és a gyülekezési jogról szóló törvények kapcsán már felerősödtek a viták a pártalakításról és a többpártrendszerről. A külső társadalmi és a belső, a párton belüli reformerek nyomása elől az MSZMP Központi Bizottsága sem tudott kitérni. A KB 1989. február 10-11-ei ülésén kimondta, a többpárti demokrácia valós alternatíva: „Az MSZMP álláspontja az, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás a társadalom által ellenőrzötten, a közvetlen és képviseleti demokrácia révén, a többpártrendszer keretei között érvényesüljön.”9 Az MSZMP KB megrendelésére készült tanulmányok - láthatóan - 1989 elején már egyértelműen levezették azt, hogy az „egypárt” hatalma nem tartható meg, az erőszakos visszarendezési (hatalom megtartási) kísérlet eredményre nem vezetne. A Politikai Főiskola tanulmánya alapján felidézettek Bodzabán István - Szalay Antal (szerk.): i. m. 119. 9 Romsics Ignác: i. m. 130. 280
