Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... azt is sugallják, az erőszak alkalmazása nemcsak a nemzetközi viszonyok miatt lett volna kivitelezhetetlen, hanem a társadalom belső „civilizációs” értékrendje alapján sem, s ez a megállapítás - álláspontom szerint - vonatkozik a fegyveres erők és testületek állományára is. A tanulmányok ismertetett összegzése tükrözi, mindezekkel Grósz Károly is tisztában lehetett, hiszen a megállapítások az „asztalára” kerültek. A hatályos jogi szabályozás Egy esetleges szükségállapot (katonai diktatúra) bevezethetőségének feltérképezése kapcsán a korabeli jogi előírásokat és a fegyveres erők és testületek felhasználásának pártállami szabályozását már csak azért is indokolt áttekinteni, mert e téren is számos félreértés van. Tőkés Rudolf, a rendszerváltás belső folyamatait elemző munkájában, a következőképpen fogalmaz: „Meglehet, Grósz nem tudta felfogni a KB többségének békés konfliktuskezelési módszerek iránti elkötelezettségét a rezsim és az új, alternatív politikai szervezetek közötti viszonyban.”10 E megállapítás kapcsán ismertet egy - állítólag - Horváth István belügyminisztertől származó történetet (aki Tőkés szerint a „párt és kormány alá egyaránt tartozó Országos Védelmi Tanács elnöke” volt), miszerint Grósz szeptemberben (itt vélhetőleg 1988 szeptemberéről van szó - H. I.) telefonon arról faggatta Horváthot, vajon felhatalmazná-e a rendőrséget fegyverhasználatra a Parlament előtt tüntető környezetvédőkkel szemben. Azt nem tudhatjuk, a vélelmezett beszélgetés elhangzott-e, esetleg mi volt annak a valós tartalma, de az biztosan megállapítható, Országos Védelmi Tanács nevű testület nem volt (vélhetőleg a testületet a Minisztertanács Honvédelmi Bizottságával keveri össze a szerző), így annak Horváth István nem is lehetett az elnöke. Ugyanakkor a rendőrség erőinek a felhasználására volt érvényes szabályozás, az „1974. évi 17. törvényerejű rendelet az állam és közbiztonságról”,11 valamint erre épülve a Minisztertanácsnak (kormánynak) 10 Tőkés Rudolf: i. m. 299. 11 Itt indokolt tisztázni a következőt: a pártállam éveiben az országgyűlésnek egy tavaszi és egy őszi ülésszaka volt. így a kollektív államfői testület, a 17 főből álló Elnöki Tanács joga volt az országgyűlés szünetelésének időszakában úgynevezett törvényerejű rendeletet kiadni. A kor jellegéből adódóan, az államéletet szabályozó törvények és törvényerejű rendeletek elvi tartalmáról a párt testületéi, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság előzőleg kialakította álláspontját, és mondjuk úgy, javaslatot tett az illetékes állami szerveknek. 281
