Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
IV. fejezet - Dr. Helgert Imre: Félelmek és remények, a szükségállapot (katonai diktatúra) bevezetésének abszurditása
Félelmek és remények... 1988. decemberi Központi Bizottsági (KB) ülésén ezért arról döntöttek, hogy három munkacsoportot alakítanak, amelyek feladata, hogy külön-külön megfogalmazzák az elképzelést a politikai rendszer lehetséges megváltoztatásáról. Akialakított alternatívák alapján tervezték a további vitát a KB-ban. A három bizottság meg is alakult. Az egyiket Grósz Károly főtitkár vezette, a másikat Aczél György irányította, és „háttércsapatát” a Társadalom- tudományi Intézet adta. (Aczél kommunista politikus, a Kádár-rendszerben a kulturális élet tejhatalmú pártfelügyelője és irányítója. Még az 1930-as években belépett az illegális Kommunista Pártba. 1956. október végén a Kádár János által életre hívott MSZMP alapító tagja volt. A rendszer fennállása alatt mindvégig meghatározó kultúrpolitikusként dolgozott.) A harmadik munkacsoport a Politikai Főiskolán alakult, és Romány Pál, az intézmény rektora vezette. Figyelemreméltók a Politikai Főiskolán végzett műhelymunka következtetései. A rendszerváltás különböző változatainak, az alternatíváknak öt verzióját írták le. Az első következtetés mellbevágó, ugyanakkor azt tükrözi, az elgondolások a realitások talaján mozogtak. „[...] az elemzés kimutatta, hogy csupán egyetlen módon lehetne megőrizni a monolit struktúrát: erővel. Ez azonban minden szempontból - a nemzetközi viszonyokból adódó követelmények miatt, a várható belső feszültségek, a polgárháborús végkifejletek és az általános emberiességi megfontolások, egyszerűen a ’civilizációs’ szintünk miatt is - kivihetetlen, politikailag obskúrus és kalandor, erkölcsileg tarthatatlan lépés volna 7 összegezte a következtetéseket Kelemen László, a munkacsoport titkára. A második változat feltételezése szerint „baráti” pártok jöttek volna létre, amelyeknek nem céljuk a szocialista társadalmi berendezkedés felszámolása. E modellben megmaradt volna az MSZMP vezető szerepe, de többpártrendszerben, szövetségben az együttműködő politikai erőkkel. A harmadik változat demokratikus szocialista berendezkedés megvalósulását feltételezte. Ebben a szocializmus ellenes erők nyíltan képviselhették volna nézeteiket a parlamentben. A negyedik változat az MSZMP megmaradása és vele szövetséges pártok mellett feltételezte a szocializmussal szemben álló erők politikai színre lépését. A feltételezés alapján baloldali koalíció vezette volna az országot, de ebben az 7 Bodzabán István -Szalay Antal (szerk.): i. m. 116. 279
