Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
III. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A „fehérterror” vizionálása, avagy felkészülés az állampárt átmentésére?
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. volt hatályos. Az első Alkotmány azonban nem nevesítette a fegyveres erőket és azok feladatait. Vagyis közjogi értelemben a kvázi nem létező fegyveres erők alkalmazása - különösen pedig a belső rend és közbiztonság fenntartása - alkotmányellenes volt egészen a közjogi rendszerváltásig, a második magyar Alkotmány életbe lépéséig és az Országgyűlés önálló és független, alkotmányból eredeztető törvényalkotási tevékenységének a megkezdéséig. Működésüket alacsonyabb, nem az Alkotmányból eredeztetett jogszabályok szabályozták. Ezek a fegyveres erők létét és működését nem legitimálták. Figyelemreméltó a reformfolyamatok megindulásakor, hogy miközben a párt bizonyos feladatokat átruházott a kormányra, továbbra is egy kézben, szigorú pártközponti irányítás alatt tartotta az állam erőszakszervezeteit (BM és HM), de közvetlen rendelkezési hatáskörében maradt a Munkásőrség is! Részben ez adott volna lehetőséget Grósz Károlynak és a pártnak, hogy fegyveres erőket alkalmazhasson „a rendszer”, a megújuló állampárt hatalmának megvédésére. A pártállami rendszerben nehezen képzelhető el, hogy a „rend fenntartására irányuló” felkészülés nem terjedt volna ki az állami erőszakszervezetekre is annak tükrében, hogy nem csak a rendőrség és a Munkásőrség volt alkalmazható belügyi feladatokra, hanem a katonák is kaptak karhatalmi kiképzést, amelyet a hatályos kiképzési utasítások tartalmaztak. Kérdés, hogy erre vonatkozóan vannak-e ezt bizonyító hiteles dokumentumokban, iratokban megőrzött lenyomatai. Grósz Károly, miniszterelnök 1988. szeptember elején felhívta Horváth István belügyminisztert azzal a kérdéssel, hogy „vajon felhatalmazná-e a rendőrséget fegyverhasználatra a Parlament épülete előtt tüntető környezetvédőkkel szemben.[...] Arra a következtetésre jutott [a belügyminiszter - M. Gy.], hogy keresni kell a kapcsolatépítés lehetőségét a párton kívüli tömegek irányában és az alternatívokkal békés párbeszédre kell törekedni, mert egyedül ezek a módszerek alkalmasak a politikai nézeteltérések és a társadalmi tiltakozás kezelésére”.40 Mindenesetre, feltételezhető, sőt nagy valószínűséggel elfogadható, hogy Grósz fejében megfordult adott esetben egy fegyveres beavatkozás lehetősége. Ennek veszélye Nagy Imre újratemetésekor állt fenn. Ám az MSZMP legfőbb vezetése nem merte megkockáztatni, hogy ennyi civillel szemben erőszakos 40 MOL288 Í4/244 (1988. november 1-2.) 86-89. In: Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom. Bp„ 1998, Kossuth Kiadó, 299. 236
