Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
III. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A „fehérterror” vizionálása, avagy felkészülés az állampárt átmentésére?
A „fehérterror” vizionálása, avagy felkészülés az állampárt átmentésére? problémákat, a rendkívüli helyzet bevezetésének törvényességi feltételeit. Kárpáti ezen az ülésen jelentette be, hogy a „politikai és állami vezetés döntésének megfelelően” felállítottak Budapesten egy őrzésvédelmi feladatra felkészített zászlóaljat. Ez volt az áprilisban felállított 20. önálló őrzászlóalj, amely megnevezése ellenére valójában karhatalmi zászlóalj volt. Grósz feladatul szabta, hogy „ki kell dolgozni és jogszabályba kell foglalni a rendkívüli állapot kihirdetésének feltételeit, a bevetetésre tervezett rendszabályok körét, e helyzetekben a fegyveres erők és testületek feladatait, tevékenységük rendjét, azoknak főbb jellemzőit”. Ez netán egy rendkívüli állapot bevezetésének előkészítését jelenthette volna? Különösen akkor, ha Grósz főtitkár külön felhívta a figyelmet arra, hogy „a jelentés olyan feladatokról, újszerű megítélést és rendezést igénylő gondokról ad számot, amelyek az 1956-os események óta nem voltak aktuálisak”, és amelyek a közrend és a közbiztonság jobb megalapozásához szükségesek. Ebből a honvédelmi miniszternek fel kellett volna ismernie, hogy mi célból lett „aktuális” a KT fenti tárgyú ülése. A megbeszélésen döntés született arról, hogy a BM, HM, MOP vezetése vizsgálja meg a karhatalmi erők felkészülésének helyzetét, mérjék fel, milyen pótlólagos intézkedéseket kell tenni a romló közrend és közbiztonság javítása érdekében. A jelentés nemcsak a rendőrségi karhatalmi zászlóalj felállítását indítványozta, hanem számot adott a területi körzeti megbízotti szolgálat helyzetéről és fejlesztéséről, s értékelte a munkásőrség és a hadsereg karhatalmi felkészültségét is. Itt el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy az ezt következő egy év alatt voltak-e olyan politikai vagy katonai döntések, amelyek Budapesten esetleg bekövetkező „zavargások” esetén katonai erő felhasználását helyezték volna kilátásba? Ha igen, akkor vajon mi jöhetett volna számításba? A kérdés megválaszolása nem könnyű, mivel erre vonatkozóan nem találtam hiteles levéltári dokumentumokat. Ezeket a kérdéseket mind a mai napig homály fedi. A bevethető erők nagyságrendjére azonban következtethetünk. Elsőként vetődik fel az a kérdés, hogy megvoltak-e a fegyveres erők alkalmazásának alkotmányjogi és törvényességi feltételei? A válasz egyértelműen nem! Törekvések voltak ugyan a fegyveres erők alkalmazásának törvényi szabályozására, de ezeket a törvényeket nem alkotmányos alapokon dolgozták ki. A haderő működésére vonatkozó minden jogszabályt az Alkotmányból kell eredeztetni.39 Magyarországon a rendszerváltásig az 1949. évi Alkotmány 39 Patyi András: Demokratikus legitimáció, választási felhatalmazás, és alkotmány a haderő mögött. Hadtudomány, 2015/1-2,72-75. 235
