Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
Dr. Mészáros Gyula A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában I. célja az NDK nemzetközi tekintélyének erősítése, a VSZ katonai erejének demonstrálása főleg az NSZK-nak. A feltételezés szerint a „nyugatiak” hagyományos pusztító eszközök alkalmazásával támadásba mentek át keleti irányba. A „nyugatiak” szerepét játszó egy szovjet és egy német hadosztály betörését egy szovjet hadosztály 20-30 km mélységben megállította, majd a harmadik napon megerősítve egy csehszlovák és egy német gépesített lövész, valamint egy lengyel légideszant hadosztállyal, ellentámadásba mentek át, és a harmadik napon a felek kölcsönösen atomfegyvert alkalmaztak. (Atomfegyverek alkalmazására való áttérés általában egy stratégiailag fontos terepszakasz vagy folyóakadály leküzdésekor történt, amikor azt a szembenálló katonai erők túlsúlya kikényszerítette.) Amint azt az 1980. 06. 9-14. között, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka által levezetett frontparancsnoki és törzsvezetési gyakorlat tervei is tükrözték, az ellenséges erők veszteségeit általában felül-, míg a saját veszteségeket mindig alultervezték, így kedvezőbb viszonyokat tételeztek fel annál, mint ahogyan az a valóságban bekövetkezhetett volna. Az erőviszonyok számvetése a fenti gyakorlaton általánosságban azonos erőviszonyokat mutatott, ami a támadó hadműveletek sikerét - ami legalább háromszoros túlerőt igényel - nem támasztotta alá. Arról nem is szólva, hogy az ellenség tömeges atomcsapásai következtében elszenvedett veszteségek, a nagy területekre kiterjedő radioaktív szennyezett terepszakaszok leküzdése és más (vegyi, biológiai) következmények felszámolása - véleményem szerint - nem tette volna lehetővé az első csapások leadását követően a támadó hadműveletek azonnali megindítását. Amennyiben a VSZ fegyveres erőit az ellenség tömeges atomcsapása váratlanul érte volna, rendkívül nehéz helyzetbe kerülhetett volna. A térkép és a papír azonban minden csapásnak ellenállt. Nem számoltak azzal sem, hogy az osztrák határ átlépésekor fel kell számolni az általunk oda telepített aknazárakat, majd le kell küzdeni a Bécstől délre kiépített brucki (Királyhida) és a Bécsújhely megközelítési útvonalon levő mattersburgi (Nagymarton) erődkörleteket, ahol igen jól álcázott, szinte észrevehetetlen, fűvel benőtt páncélkupolás és beton erődítményekből mintegy 280 db géppuska, gépágyú tüze fogadta volna a betolakodókat. Ugyan ez várt volna a támadó csapatokra Linz, Salzburg és Klagenfurt körzetében levő megerődített körleteknél is. Nem mehetek el szó nélkül az olyan hadműveleti buktatók mellett sem, amelyek a Magyar Néphadsereg nyugati irányú támadásának várható kudarcát jelenthette volna. Ezek a hadsereg elé kitűzött irreális feladatokból, a 130