Helgert Imre - Mészáros Gyula: A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában. Néphadseregből - Magyar Honvédség 1. kötet - RETÖRKI könyvek 28/1. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet - Dr. Mészáros Gyula: A Magyar Néphadsereg a pártállamban
A Magyar Néphadsereg a pártállamban rendelkezésre álló erők és eszközök hiányából, valamint a várható (osztrák és olasz) hadszíntér katonaföldrajzi sajátosságaiból adódtak. Ha rátekintünk Ausztria domborzati térképére, jól látható, hogy a nyugati irányba támadó szárazföldi hadsereg néhány gyakran egymásba összefutó, szűk völgyeken keresztül juthatott volna ki az osztrák fennsíkra, ahonnan déli irányba fordulva, Észak-Olaszország hágókkal tarkított, erdős-hegyes területén hasonló domborzati és terepviszonyokkal találta volna magát szembe. A védekező osztrák erők nyilván nem nézték volna tétlenül egy ilyen behatolást (ha egyáltalán kijutottunk volna a határon túli osztrák területre). A hosszú oszlop harcrendben előrenyomuló szárazföldi csapatokra a völgyek be- és kijáratának lezárását követően földről és levegőből megsemmisítő csapásokat mérhettek volna, megakadályozva a hadsereg további tevékenységét. A sikert csak a légideszantok alkalmazásával, erős légvédelmi oltalmazással és levegőből történő tűztámoga- tással lehetett volna biztosítani. Ilyen erőkkel azonban a Magyar Néphadsereg nem rendelkezett a szükséges mértékben, a szovjetek pedig nem biztosították. A magyar honi légvédelmi vadászrepülő csapatok alkalmazása is több problémát felvetett. A honi vadászrepülők alaprendeltetése az ország honi területének légi oltalmazása volt, és nem tartoztak az ország területét elhagyó, ún. elvonuló csapatok kötelékébe. Ezért a támadó szárazföldi csapatok légvédelmét kizárólag a saját földi telepítésű csapatlégvédelmi erőivel és eszközeivel lettek volna kénytelenek megoldani. Ez azonban légi oltalmazás (frontvadászrepü- lők) nélkül igen gyenge védelemnek bizonyult volna az ellenség légierejével szemben. Ugyanakkor a honi légvédelem vadászrepülő erői az első tömeges (atom- vagy hagyományos eszközökkel mért) légicsapás elhárítását követően aligha lettek volna képesek a szárazföldi csapatok közvetlen légi oltalmazására, főleg nem az ország határain kívüli területeken (habár a tervek tartalmazták, de aligha kecsegtetett volna sikerrel). Erre a front vadászrepülő csapatok alkalmasak, amivel mi nem rendelkeztünk. További problémát okozott volna a közvetlen légi támogatás kérdése, ami osztrák típusú terepdomborzati viszonyok között megkerülhetetlen. Ilyen feladatok végrehajtására csupán a harci helikopterek álltak rendelkezésre, de tevékenységük is elkerülhetetlenül hatékony légi oltalmazást igényelt volna. A Magyar Néphadsereg nem rendelkezett front csapásmérő (vadászbombázó és bombázó) légierővel sem, amit a szovjetek - a gyakorlatok tapasztalatai alapján - úgyszintén nem biztosítottak. A néhány SzU-22M3 repülőgéppel felszerelt felderítő repülőszázadunk feladata - alaprendeltetéséből adódóan - a támadó szárazföldi csapatok érdekében végzendő légi felderítés volt. A vázolt hiányosságok és az irreálisan tervezett 131
