Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál s már azt is felvetette, ami a legfájóbb lehetett Kádáréknak, hogy a sokat hangoztatott osztálypolitika, amely hosszú időn át szervezőeszmének tetszett, mára csak hivatkozási alap lett. Csoóri ostorozta az értelmiséget, mert értéke nem a munkának - az ügyeskedésnek lett. Az erkölcsi kötés helyét az összeköttetés erkölcstelensége foglalta el. Csoóri több tilalmat is sértett írásával. Egyrészt demokratikus vákuumról beszélt, mely beszippantotta a dolgozó rétegeket is, másrészt leleplezte a hatalom - s ezen belül persze az értelmiség - erkölcstelenségét. írásával a párbeszéd továbbfűzését kívánta volna elősegíteni, ám a megyei pártbizottság kivetette a folyóiratból Csoóri esszéjét. A már kinyomtatott példányokból zsilettpengével vágták ki az oldalakat. A kicenzúrázott tanulmány mind a nemzetiek, mind a kultúrpolitika számára figyelmeztető jelzés volt. Az értelmiség körében vitathatatlan ténynek látszott, hogy Csoóri átvette Illyés szerepét. Illyés nagyon beteg volt, nehezen mozdult ki otthonából, Csoóri mozgékonysága, kapcsolata az értelmiség különböző irányzataival viszont predesztinálta őt arra, hogy a nemzeti ellenállás vezetője legyen. A politikának és a kultúrpolitikának választania kellett, hogyan viszonyuljon a nemzetiek szerepéhez, korbáccsal vagy terített asztallal várja őket. Az az idő már elmúlt, amikor Illyés és Németh László Aczél Györgynél vendégeskedve beszélték meg a nemzetiek problémáit. Csoóriék nem ültek le ehhez az asztalhoz, de mint az előbbi példa is bizonyította, nem is vitték ki külföldre az elintézetlen ügyeket. Tartották magukat az íratlan szabályokhoz. Ugyanakkor sokkal határozottabban és szókimondóbban beszéltek az itthoni társadalmi problémákról. A Tiszatájban, a Forrásban, később az Új Forrásban - de említhető még jó néhány vidéki folyóirat is - napvilágot látott írások, esszék, tanulmányok nemcsak az értelmiséghez, hanem a közügyek iránt érdeklődést mutató emberekhez is eljutottak. Hatásuk sokszorosa volt a szamizdatok- ban megjelenő publikációknak. A nemzeti demokraták nem arra törekedtek, hogy egy szűk „élcsapattal” megdöntsék, majd átvegyék a hatalmat, hanem azt tekintették feladatuknak, hogy az érdekeiket felismerő tömegekkel átvezessék a társadalmat egy másik minőségbe. Nevezhetnénk ezt mozgalomnak is, de az 1980-as évek elején még nem lehetett mozgalmi szintről beszélni, ahhoz hiányoztak az intézményi, szervezeti formák. A táncházmozgalom, az olvasókörök, a népdalkörök, a történelmi tárgyú kutatások, a Kosa Ferenc által készített filmek (például a Küldetés) apró elemei voltak ennek a szervezkedésnek. Hiányzott azonban a védernyő, az a 70
