Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” hajlandók lemondani a demokrácia reményéről,98 A nyílt levelet a Párizsban megjelenő Le Monde című napilapban megjelentették Bencéék. Ez a fellépés már túlmutatott a Charta-nyilatkozatok minőségén. Egyrészt nemzetközi fórumokra vitt egy belső magyar ügyet, másrészt a környező országok demokratikus összefogásának meghirdetésével itthonról avatkozott be a környező szocialista országok belső problémáiba. Mindkettő vörös posztó volt Kádárék szemében. Illyés Gyula a tiltakozó levelet nem írta alá. Elsősorban azért, mert nem tudta, kik még az aláírók, másrészt elhamarkodottnak tartotta az akciót. „Ha a cél valóban a minél szélesebb körű tiltakozás, olyat kell fogalmazni, hogy azt minél többen magukévá tehetik, hisz a cél most nem az, hogy az itthoniakkal húzzunk ujjat, hanem hogy innen is emelődjék minél messzebb ható szó”99 - tudható meg álláspontja az október 30-ai naplóbejegyzéséből. A Charta-levél aláírása különösebb retorziókat nem eredményezett a nemzeti demokraták soraiban, de például Csoóri ezért az aláírásért nem kapta meg 50. születésnapjára a Kossuth-díjat. Következményei azonban voltak. A vidéki lapokban megjelenő írásokat is élesebb szemüvegen keresztül vizsgálták, és hamarosan Csoóri művei is betiltásra kerültek. A Kecskeméten megjelenő Forrás 1980. évi 2. számában a szerkesztőség az ötvenéves Csoóri Sándort tervezte megünnepelni, s írást kért a költőtől a lapba. Csoóri az Egy nomád értelmiségi című esszéjének kéziratát adta oda. Az írás középpontjában az új nemzeti-történelmi önismeret megteremtése, a felelős értelmiségi szerepvállalás során a gondolatok szabad kinyilvánításának igénye állt. A demokrácia korlátozottságáról eddig még soha ki nem mondott nyíltsággal fogalmazta meg, hogy egyedül a politikusokat kell elmarasztalnunk ezért a kiábrándító helyzetért, mert a politikát negyvenöt után nem osztották föl, miként a nagybirtokokat. A század egyik durva paradoxom, hogy az „oly régóta várt és végre beköszöntő demokrácia ” mindenből többet juttatott a lakosságnak, mint a demokráciából. Anyagi és szellemi javakból is többet, mint a politika javaiból. Alapjaiban törte össze a szocialista demokrácia illúzióját, mikor rámutatott, hogy a nép, az emberek ki vannak zárva a politika befolyásolásából, 98 Bence György-Kenedi János-Kis János: Nyílt levél a Charta 77 aláíróihoz. Magyar Füzetek (Párizs), 5 (1979), 137-138. 99 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1979-1980. Budapest, Századvég, 1994, 143. (1979. október 30.). 69
