Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Fonásvidék Szered i Pál Jovánovics Miklós a cikk szerzőjét, Faragó Vilmost a következő szavakkal vonta felelősségre: „Értsd meg, te marha, ha a költőt bántod, a szövetségi politikát támadod; ő nem egy ember, ő mögötte ott sejlik a virtuális Nemzeti Parasztpárt.”89 Az affér nagy nehezen elrendeződött, leginkább azért, mert Illyés sem akart olyan botrányt okozni, amely megrengette volna Kádár és Aczél befolyását. Ez kimondatlan véd- és dacszövetség volt. A hetvenes évek közepén az egyik szilveszteri éjszakán Aczél György a kialakult szokásoknak megfelelően felhívta Illyést, hogy boldog újévet kívánjon neki. Köztudomású volt, hogy Illyés Németh László társaságában töltötte a szilvesztereket. Aczél megkérdezte Illyést: „Mit csináltok? Illyés: Kormányt alakítunk megint. Itt van Bibó is...” - Ez az élcelődés már lezajlott más szilvesztereken is, ám Aczél először kérdezte meg: „Remélem, engem is bevesztek? Szó se lehet róla”90 - hangzott Illyés határozott válasza. Az új generációval azonban Aczél nem tudott ilyen kapcsolatot kialakítani. Csoóri átvette ugyan Illyés szerepét, és Aczél György a kényes ügyekben rendszeresen konzultált vele, de az az empatikus évődés. mely Aczél és Illyés között volt, soha nem alakult ki közöttük. És tegyük hozzá: az a tolerancia sem, mely Illyést jellemezte a hatvanas-hetvenes években. Az új generáció egy másik kapcsolatot talált, Pozsgay Imre személyében. Jó példa erre Nagy László temetésének története. Csoóri találta ki, hogy a búcsúztatót Sütő András tartsa, az állam nevében pedig Pozsgay. Csoóri és Kosa Ferenc nem Aczélt, hanem Pozsgayt hívta fel, egyeztették az elképzelést, és Pozsgay ígérte meg Sütő hazautaztatásának elintézését. Végül a búcsúztatást Sütő András után Pozsgay helyett Tóth Dezső miniszterhelyettes végezte. Pozsgay nem kapott rá engedélyt. Illyés temetésén viszont már az akkori művelődési miniszter, Köpeczi Béla beszélt Sütő András mellett. Pozsgay más stílust képviselt, mint Aczél. Utóbbi az érzelmein keresztül kötötte magához az embereket, előbbi az értelmen. Nem véletlen, hogy a nyolcvanas években számtalan olyan alkotás született meg, kapott nyomdafestéket vagy mozgóképet a filmvásznon, melyek kibővítették, esetenként túllépték a józan kompromisszumok szülte hetvenes évek korlátáit. A nemzeti demokraták a fővárosi lapokban ritkán szólaltak meg, a vidéken megjelenő folyóiratok viszont rendszeresen közölték írásaikat. A szellemi 89 Faragó Vilmos: Például én. Elfogult vitairat. Z-füzetek 14. Budapest, Szerzői magánkiadás, 1991.24. 90 Emlékkönyv i. m. 2013. (1978.01.21.) 62
