Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” demokraták szócsövének, az érdekkijárás ösvényeit az új nemzeti generáció nem tudta kitaposni. Érdekes epizódja ennek a csatának Illyés egy televíziós interjúja kapcsán kibontakozott polémia. Illyés 1975 nyarán hosszú beszélgetést folytatott Domonkos Mátyással, melyet a televízió december végén adott le és melynek teljes szövege a Tiszatáj folyóiratban is megjelent.87 Illyés ebben a beszélgetésben fogalmazta meg álláspontját a nemzetiek ellen folyamatosan hangoztatott nacionalizmus vádjával szemben. „Nacionalista, aki jogot sért, hazafi, aki jogot véd!”. Tudni kell, hogy az Élet és Irodalom kritikusai rendszeresen bírálták a Tiszatáj írásainak nacionalistának címkézett írásait. Illyés nem csak a hazafiság tartalmát fogalmazta meg az interjúban, hanem élesen kikelt azon kritikusi magatartás ellen is, amelyben „nem érzik a mondatok közéleti akusztikáját.” Saját példáját hozta fel: igen komoly dolgokat mondtunk el a magyarság sorskérdéseiről beszélve, válaszul állandóan olyan bírálatokat nyervén: hogy búsmagyarkodás, mű-nemzeti-könnyek, hazajfiyság. Ez hang lehet, demagóg hang persze, népgyűlésen, bár nekem ott se tetszik, de az irodalomban ellenkező hatást kelt rögtön. Mondtam, lehet a szolgaságot úgy is ábrázolni, hogy magad is beleállsz szinte közébük, ha te is annak tekinted magad. Ám úgy leszólni egy-egy nemzeti törekvést, hogy kívülről beszélsz - mélyen téves. [...] Amikor a kritika a közvéleménynek vél beszélni, nagyon gyakran a közvélemény alakítóihoz alkalmazkodik... A nem is burkolt üzenet az ÉS munkatársainak, kritikusainak szólt, akik kihasználva a hetilap privilegizált helyzetét több hozzászólásban durván elítélték, félreértelmezték Illyés álláspontját. Január 10-én egy olvasói levélben ez olvasható: a nacionalizmus, még ha jogokat sért is, nem mindig elítélendő [...] mert a haladást szolgálhatja. Faragó Vilmos a hetilap január 31-ei számában már szinte irredentizmussal vádolta meg Illyést. Gyökerességről beszélünk, magyarságélményről, kötődésről (vagy fontoskodva: kohézióról), meg faj faszere tétről és fajtagyűlöletről is. Múltidejűen beszélünkí88 - fogalmazott az ÉS főszerkesztő-helyettese Illyés interjújára utalva. Illyés felháborodásában elkészített egy bejelentést, melyben írószövetségi tagságát felmondja. Az elkövetkező hetekben mindenki - Aczél Györgytől kezdve Juhász Ferencig - győzködte, hogy ne tegye meg demonstratív lépését. Az Élet és Irodalom főszerkesztője, 87 Domokos Mátyás: Kőasztalnál, Tihanyban. Tiszatáj, 1976/2, 3—27. 88 Faragó Vilmos: Beszéljünk jelen időben. Élet és Irodalom. 1976. 01.31. 61
