Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál látszott arra, hogy az a nemzetiek kezébe kerülhessen. Aczél György és köre hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a szegedi irodalmi folyóirat célzatosan foglalkozzon a magyar nemzeti kisebbségek kérdésével és a magyar sorskérdések ügyeivel. Ilia Mihály főszerkesztése mellett a Tiszatáj mind itthon, mind a határokon túl a nemzeti demokraták irodalmi és közéleti törekvéseinek szószólójává vált. Ilia a szerkesztésben négy alapelvet követett: összmagyar irodalmi folyóiratot akart szerkeszteni, elsősorban a magyarság sorskéréseivel és a szomszédos országok magyarságának ügyeivel foglalkozni, illetve a kelet-közép-európai regionális összetartozást erősíteni. A főszerkesztő tisztában volt azzal, hogy a célok megvalósításában csak azt csinálhatta, amit lehetett, és nem azt, amit szeretett volna. Mégis a sok-sok figyelmeztetés, felelősségre vonás ellenére a Tiszatáj számtalan olyan tanulmányt tudott publikálni, mely Budapesten nem kaphatott nyomdafestéket. A biztató állapot 1974 végéig tartott. A Csongrád megyei pártbizottság Balogh Edgár egy írását kivetette a megjelenés előtt álló Tiszatájból, melyre válaszul Ilia lemondott a főszerkesztőségről. A szegedi folyóirat megerősödése azzal a reménnyel tölthette el a nemzeti demokratákat, hogy immár az országos folyóirat terve is szárba szökkenhet. Ilia minden szempontból alkalmas személynek látszott egy ilyen lap vezetésére, ezért nyomást helyeztek a kulturális vezetésre a tervezett folyóiratuk engedélyezése ügyében. A pártban folyó csatározás viszont nem kedvezett a kérelem keresztülvitelének. A reformellenes erők megerősödése okán a nemzetiek folyóiratkérelme ismét elvérzett. Tanulságos volt az is, hogy a nemzetiek generációs ellentéte miképpen ütközött ebben a kérdésben. Nem kétséges, hogy Csoóri Sándor a kulturális hatalommal való kapcsolattartás tekintetében is joggal volt tekinthető Illyés Gyula utódjának, amint Nagy László Németh László vagy Kiss Lerenc, Czine Mihály Veres Péter szellemi örökösének. Ám amíg Illyés mindig szem előtt tartotta, hogy a párton belüli torzsalkodásokban „kívülről” segítse a reformistákat, addig az új generáció ütközetet, erőpróbát akart kierőszakolni. A vidéki lapokban megjelenő írások hatása messze elmaradt a Budapesten megjelenő Élet és Irodalomban, Kritikában és Új írásban publikáltaktól. Ráadásul ezekben a lapokban szabadon lehetett kritikai megjegyzésekkel bírálni a vidéki lapok tanulmányait anélkül, hogy azokra a nemzetiek érdemi válaszlehetőséget kaptak volna. Kiss Ferenc Felirata is erről szólt, Ilia Mihály lemondása is erre utalt. Mindkettő elbukott. Bár a Tiszatáj Ilia Mihály lemondása után is megmaradt a nemzeti 60
