Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál sokat a szomszéd népek magyar nyelvű irodalmának fokozottabb hazai megismertetéséért.)70 71 Szokatlan és merész volt ez a gondolat, hiszen a politika ekkor nem volt hajlandó tudomásul venni a határon túl élő magyarok létezését, tehát a téma a sajtó számára is tabu volt. A másik feltűnést keltő cikk az 1963. novemberi szám első oldalán megjelent, Illyés Gyula Babits Mihályt méltató írása. Egy-két vonással megtehetném, de röstellem átírni a mostani alkalomra ezt a megemlékezést; egy előbbi évfordulóra készült. Hogy miért nem jelenhetett meg - ahogy még egy előbbi sem annak okát egyre bajosabb már kideríteni, és még bajosabb megérteni. A megünnepelt személye is közrejátszott benne, de épp úgy az ünneplőé is1{ — írta Illyés a bevezetőben, nemcsak Babits, hanem saját maga kényes helyzetére is utalva. A szerencsés nagy népek mellett mi bizony írói értékek dolgában is szegények vagyunk. De annyira még nem, hogy konokon épp a kincseink kiszórásával fitogtassunk bőséget - figyelmeztetett írásában. A hatvanas évek második felére szűk szemhatárú vidéki lapból a magyar kultúra teljességét felvállaló folyóirattá fejlődött a Tiszatáj Szegeden. A közléspolitikának voltak olyan határai, melyek betartását szigorúan számon kérték a pártbizottságok, mint például a fennálló hatalom legitimitásának megkérdőjelezhetetlensége, az 1956-os felkelés minősítése, Nagy Imre, a többpártrendszer, az emigrációban megjelenő alkotások és egyáltalán az emigráns politika, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának felemlegetése. Ezek sorába illeszkedett a környező szocialista országok politikájának kritikus értékelése, különösen a kisebbségi magyarság kérdése. A Tiszatáj ezt a tabut törte meg azzal, hogy a környező országok magyar nyelvű irodalmát és általában véve a határokon kívül rekedt magyarság sorsát visszatérően érintette a folyóiratban, az erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai írókat is igyekezett bekapcsolni a magyar irodalom vérkeringésébe. A hatalom és az irodalom viszonya a hatvanas évek második felére bizonyos értelemben konszolidálódott, ennek ellenére - bár némileg tompult - masszívan megmaradt az irodalommal szembeni ellenérzés. Kialakult az a felfogás, hogy a párt világnézetétől távol álló, de politikailag 70 Ilia Mihály: Tízéves az Igaz Szó. Tiszatáj, 1963/7, 8. 71 Illyés Gyula: Babits szemébe nézni. Tiszatáj, 1963/11,1. 48
