Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” nem ellenséges alkotások is megjelenhetnek. Gyakorlatban ezt a nemzeti demokraták úgy értelmezték, hogy nem kell azt írni, ami a párt szerint helyes, de figyelembe kell venni; olyat nem szabad írni, ami a párt szerint káros. Bibó István egyik alapgondolata, hogy a közösség és hatalom között kölcsönös a szolgáltatás. A hatalom biztosítja a közösség életfeltételeit, a közösség elviseli a hatalom működését. Természetesen a közösség keresi és kihasználja azokat a „kiskapukat”, melyek az elviselhetőség határait kibővítik. Weöres Sándor a hatalom tűrőképességének határait feszegető írásokat nevezte találóan „szellemi szeszcsempészetnek”. A hatvanas évek végére a nemzeti demokraták arcvonala átrendeződött. A derékhadnak nevezett népi írói kör megöregedett, közülük talán egyedül Illyés Gyula s némiképp még Németh László nevezhető aktívnak. Tamási 1966-ban, Kodolányi János és Sinka István 1969-ben, Veres Péter és Szabó Pál 1970-ben hunyt el. Püski Sándor 1967-ben Amerikában próbálkozott könyvkiadó létesítésével, majd 1971-ben véglegesen kitelepült és megalakította New York-i kiadóját. Az új nemzedék ekkor már nemcsak kopogtatott az ajtón, hanem be is áramlott az irodalom Pantheonjába. A fiatal költők 1963-as pécsi találkozója kapcsán az MSZMP kulturális vezetése az új nemzedék képviselőit három csoportba sorolta. „1. A Garai Gábor, Váci Mihály, Gerelyes Endre, Galambos Lajos és még néhány kevésbé jelentős író és költő nevével jelezhető törekvés, amelyet egy jó értelemben vett újfajta közéletiség, a mai valósághoz való ragaszkodás és őszinteség jellemez. A művészi módszerek, az ízlésbeli eltéréseken túl, az idesorolható írókat alapvetően rokonítja, hogy valamennyien szocialista tendenciájú, realista irodalmat akarnak művelni. 2. Erős közéleti érdeklődés és a szocialista eszmeiség vállalása jellemzi a másik csoportosulást is (Győré Imre, Mezei András, Hárs György, Ladányi Mihály, Galabárdi Zoltán stb.), de - ha sokféleképpen és ellentmondásosan is - formanyelvük tekintetében a modernizmushoz közelálló modern megoldások hívei. Az idetartozó fiatalok többsége amellett, hogy vállalja a szocializmus szolgálatát, a párt politikájával, irodalompolitikájával nem mindenben ért egyet. 3. A korszerűség jelszavát hirdetik a harmadik irányzat képviselői (Csoóri Sándor, Tornai József, Gyurkó László, Orbán Ottó stb.), akik a korszerű intellektuális irodalom megteremtésének igényével némileg elszakadnak a valóságtól, egyfajta csináltság '(elsősorban a költészetben) jellemzi őket. Politikai helyzetük, viszonyuk az irodalompolitikával 49
