Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” Petőfi Párt két volt vezetőjének letartóztatása és elítélése. Nyílt titoknak számított, hogy Püskiék az „érinthetetlennek” tekintett írók helyett kerültek a vádlottak padjára. Jelzésértékű az a momentum, hogy ítéletük kihirdetésekor a hallgatóság között helyet foglaló Tamási Áron és Tatay Sándor tüntetőleg meghajolt a terembe lépő Püskiék felé,Tersánszky Józsi Jenő pedig hozzájuk sietett és megölelte őket. A nemzetiek rendszeres konzultációi, találkozói és a magyar kisebbség ügyében képviselt nyilatkozatai valóban felháborították a politikai vezetést, ám korlátozni, megfélemlíteni sem hatósági, sem titkosszolgálati úton nem tudták őket. 1958 decemberében Illyés találkozót kért Aczél Györgytől, ahol nyilvánvalóvá tette a maga és a nemzetiek ellenállásának és lojalitásának határait. Nyílt önkritikát nem vállalnak, a népi írókról szóló pártállásfoglalást nem fogadják el, az ortodox baloldali irodalompolitikai vezetést nem támogatják. Nyilatkozataikban ugyanakkor nem vonják kétségbe a Kádár-kormány jogfolytonosságát, elismerik azokat az eredményeket, amelyek az emberek életének javulását eredményezik, de fenntartják rendszerkritikusi pozíciójukat. Kádáréknak ez a megoldás elfogadható volt, ám a fenyegetettség légkörét továbbra is fenntartották velük szemben. így például az írószövetség 1959-es újraélesztésekor az alapító tagok közé Illyés Gyula és Németh László bekerült, ám Tamási Áront nem lehetett jelölni, mégpedig a Gond és hitvallás című 1956-os nyilatkozata miatt. Ugyanezt a fenyegetést demonstrálta az írószövetség alakuló ülésén történt esemény is. Illyés ugyan elvállalta az írószövetségi tagságot, de nem ment el az alakuló ülésre, ahol Kállai Gyula otromba támadást intézett ellene, és ezáltal az egész mozgalom ellen. „Illyés gyakran hangoztatja, hogy nem is tud arról, mit mondanak róla nyugaton, az imperializmus ügynökei. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ő azok potenciális szövetségese. A strucc akkor is a sivatagban van, ha a homokba dugja a fejét. Illyés háta mögött akkor is a reakciós erők ólálkodnak, ha ő történetesen nem hajlandó hátranézni”65 - mondta Kállai Gyula a Szövetség alakuló ülésén, 1959. szeptember 25-én. Divide et impera! (Oszd meg és uralkodj.) Ha Illyés a reakció, az imperializmus ügynöke, akkor ki merne vele közösséget vállalni? Ha ő hallgat - akkor aki nem szólal meg, vele egy platformra kerül. Ellenzék, ellenség! 65 Kállai Gyula: A magyar írók feladata. In: K. Gy.: Szocializmus és kultúra. Budapest, Gondolat, 1962,192. 39
