Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál Pár évvel később, az MSZMP Politikai Bizottságának 1966. február 1-jei ülésén tekintette át a pártvezetés a „belső ellenséges erők tevékenységével és elhelyezkedésével” kapcsolatos előterjesztést. A Kádár-korszakban ez volt az első olyan pártanyag, amely komplex módon foglalkozott az ellenzéki, ellenséges erőkkel. A jelentés öt szakaszra osztotta fel a nemzeti felkelés utáni ellenállás jellegzetes formáit. Az 1956. november 4-e és 1957. január 15-e közötti időszakban a fegyveres ellenállást tekintette a legfőbb jellemzőnek, amit a beterjesztett jelentés szerint 1957. január 15-ére felszámoltak. A dátum egybeesik a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet kihirdetésével, mely írásos vádirat hiányában is megengedhetőnek nyilvánította a halálos ítélet kiszabását. A második szakaszt az 1957. január és 1957. június közötti időtartamra tették, amikor a bojkottot minősítették a jellemző ellenállási formának. Ezt követően 1959-ig a fokozatos fellazítás taktikájában vélték felfedezni az ellenséges erők tevékenységének kulcsmotívumát. 1959-től 1964-ig az ellenséges erők kétarcúságát emelték ki. „Úgy tettek, mintha elfogadnák a beilleszkedés lehetőségét, de közülük sokan valójában olyan pozíciók megszerzésére törekedtek, amelyek újabb támadásaik kiindulópontjául szolgálhattak.”66 A jelentés konkrét adatokat is tartalmazott. Eszerint az 1960-as PB-határozat alapján a korábbi 600 ezer ellenséges elemként nyilvántartott személyből mindössze 186 ezret hagytak meg a nyilvántartásban, és hatezer főt tekintettek kiemelten veszélyesnek. 1964 őszétől a nemzetközi helyzet romlása, a szocialista táboron belüli feszültségek felerősödése, valamint a belső gazdasági és politikai nehézségek „bátorítólag hatottak ellenségeinkre”. A jelentés beismerte, hogy a rendszerrel szembenállók növelték bázisukat, társadalmi befolyásukat. A jelentés megállapította, hogy „törekednek [...] a legfontosabb propagandaszervek kulcspozíciói elfoglalására, ahol ellenséges tevékenységüket ellenzékinek álcázva fejtik ki”. A beszámoló alapján a tudomány, az irodalom, a művészet, a sajtó, a rádió, a tv területén 506 személyt tartottak nyilván rendszerellenes személyként, közülük 71 volt valamilyen bűncselekmény miatt elítélve, és „117 aktív ellenséges magatartást tanúsított az ellenforradalom alatt”. 66 40 Jelentés a Politikai Bizottságnak a belső ellenséges erők tevékenységéről és elhelyezkedéséről. MSZMP PB, 1966. február 2. MOL M-KS 288. f. 5/386. ő. e.
