Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Folyóiratok jegyzéke
Forrásvidék Összeállította: Szeredi Pál Fő- és felelős szerkesztője a kezdetekkor Biacsi Antal, 1978-tól Urbán János, 1984-től Csordás Mihály, 1989-től Dér Zoltán, a 2000-es években Lovas Ildikó. A szabadkai írók mellett a régió számos magyar írója publikált itt. A magyar szépirodalmi és kritikai munkák mellett délszláv írók műveit jelentették meg magyar nyelven. A szerkesztőség tagjai között megtalálható volt Dudás Károly, Kontra Ferenc, Szathmári István, Lovas Ildikó, Vajda Gábor. Herceg János a folyóirat állandó munkatársa volt. Elsősorban az Új Látóhatár című müncheni folyóirattal alakítottak ki szoros kapcsolatot. Borbándi Gyula és Molnár József sokat segített a szerkesztésben, Nyugaton élő magyar szerzők műveinek megküldésével. Új Symposium Irodalmi, művészeti folyóirat volt, amelyet 1965-ben, a Képes Ifjúság című újvidéki lap Symposion című mellékletéből alapítottak jugoszláviai magyar irodalmárok. A folyóirat 1983-as betiltása után elég rendszertelenül jelent meg, majd a balkáni háborúk idején, 1992-ben végleg megszűnt. Az Új Symposion első nemzedéke (Bányai János, Bosnyák István, Domonkos István, Gerold László, Gion Nándor, Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Utasi Csaba, Várady Tibor, Végei László) a hatvanas évek elején Újvidéken élő, illetve oda többnyire vidékről (Szenttamásról, Zentárói, Szabadkáról) felkerült fiatal magyar értelmiségiekből szerveződött. Később a lap szerkesztői, munkatársai közé tartozott többek között Da- nyi Magdolna, Thomka Beáta, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Szombathy Bálint, Radics Viktória, Fekete J. József. A lap korai szakaszában a jugoszláviai irodalom és kultúra érzékelhetően sokkal markánsabban hatott a fiatal vajdasági magyar írónemzedékre, mint a magyarországi irodalom. Föltételezhető, hogy a lap Vajdaságon kívüli sikertörténetéhez hozzájárult az is, hogy akkoriban a magyar olvasónak senki más nem közvetíthette a Jugoszláviában kialakult eredeti hangvételű kulturális közeget, amely jóval szabadabb volt, mint a szovjet tömb országainak kultúrája. Az 1965-től önálló lapként megjelenő Új Symposion az egyetlen avantgárdnak mondható periodika volt az egész akkori magyar lapkínálatban. 332
