Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
Forrásvidék Szeredi Pál ütemét követve, kilépnek az eddigi gondolkodásmód és a „megmerevedett” keretek közül. A színházi reformnak tehát egyszerre kell a régi kereteket eldobva új lehetőségeket biztosítania, és felléptetni azokat a fiatalokat is, akik a jövő magyar színjátszásának vezetői lesznek718 - határozta meg Ruszt József előbbiekben idézett írásában, ám a megvalósítás egyáltalán nem volt olyan egyszerű, mint a gondolat kimondása. A magyar színházi vállalkozóknak a szűkös és gyakran érteden környezetben minden erejüket lekötötte a maguk színházának megszervezése és életben tartása. Pedig előre- és hátratekintő okos ésszel a magyar színházi kultúra szellemi épületet is fel kellett volna építeniük a vállalkozó kezeknek. De hol és mikor volt nálunk erre lehetőség, szabadság, bizalom, kellő idő es energia?1™ - írta egyik színházi kritikusunk a hetvenes évek közepén. Vissza-visszatérő téma volt a színházakról folyó vitákban a modem színjátszás és a hagyományok tiszteletben tartása is. Major Tamás, aki a magyar színjátszás egyik meghatározó alakja és egyben egyik „cenzora ” is volt, saját hitvallását így foglalta össze: A színháznak mindig aktuálisnak kell lennie. Csak így töltheti be - nem szégyenlem leírni - hasznos feladatát. (Az aktuális persze nem azonos az erőszakos aktualizálással.) A legnagyszerűbb színházi korszakok fémjelzik az élet legégetőbb kérdéseire azonnal reagáló, a közönséggel izgalmas, élő kapcsolatot találó színházakat.120 Major Tamás, mint a színházi élet korifeusa bőséggel tehetett volna azért, hogy a nemzeti színjátszás valóban élő kapcsolatot alakíthasson ki a közönséggel. Sajnos azonban a nemzeti jelzőtől, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó daraboktól idegenkedtek, féltek a budapesti színházak. Magyar értékeket ápolni - nem jelenthet provincializmust. Igaz, hogy ami magyar, az nem feltétlenül érték is, de ha valami nem magyar, ha valami külföldi, az még nem biztosíték az. értékre nézvést. A magyar színház meglehetősen tágra nyitotta a kapuit a külföldi drámák előtt, de ettől még nem lett egyetemes, mert előbb önmaga értékeivel kellett volna tisztába jönnie. Másolni csak az szeret - s többnyire az is késedelmesen - akinek nincsen önálló stílusa718 719 720 721 - írta Pálfy G. István egyik tanulmányában a hetvenes évek közepén. 718 Ruszt i. m. 1969,75. 719 Pálfy G. István: Hagyomány és szocialista értékrend. Alföld, 1975/1, [92-95] 92. 720 Major Tamás: Élő színház. Népszabadság (Melléklet), 1971. március 14. 7. 721 Pálfy G. i. m. 1975,92. 298
