Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
„Őrizd az embert” Csak a hetvenes években jutott el a színjátszás arra a szintre, hogy a határon túli magyar szerzők, elsősorban Sütő András drámái is bekerülhettek a budapesti színházak előadásai közé. 1971-ben a Kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be Sütő Pompás Gedeon című színművét, majd 1975-ben a Madách Színház a Csillag a máglyán című darabját. Összességében azt lehet megállapítani, hogy a nemzeti demokrata elképzelések mind a művek tartalmában, mind a témák és szerzők kiválasztásában kellő súlyt kaptak a színházakban és a mozikban. Nem tagadható az sem, hogy a hatvanas évek közepétől a kulturális hatalom a nemzetiekkel szemben sokszor nagyobb toleranciát tanúsított, mint akár a reformisták, akár a liberálisok iránt. A nemzeti gondolat is sokszor került ugyanakkor tiltólistára, s kellett évtizedekig várakoznia, mielőtt nyilvánosságot kaphatott, nagyobb részt a rendszerváltás után. Ma már megmosolyogjuk azokat az emlékeket, mely szerint, amikor Brezsnyev meghalt (1982. november 10.), villámgyorsan letiltottak két filmet, az Ajándék ez a napot és A bestiát,722 pedig az éber cenzorokon kívül senkinek sem jutott volna eszébe összefüggést találni a filmcímek és a szovjet pártfőtitkár halála között. Hihetetlennek tűnik az a televízióban régebben elterjedt hír, amely szerint nagyon kellett vigyázni arra, hogy amikor nemzeti ünnep, illetve szovjet ünnep, azaz november 7-ike előestéje vagy napja volt, nem lehetett olyan Esti mese-szignált vetíteni, amelyiken a maci a fogmosás végén a szájában lévő vizet kiköpi - nehogy valaki arra következtessen, hogy a tévések így akarják kifejezésre juttatni politikai véleményüket, vagy nehogy összefüggésbe hozza valaki az ünnepet, és azt, hogy a maci köp rá.723 Végigtekintve a korszak konfliktusain és annak kezelési módjain, el kell fogadnunk Heller Ágnes értékelését: „A magyar kultúrpolitika az adott körülmények között ennél jobb nem lehetett. Kommunista totalitárius rendszer volt, amelyikben ennél jobb kultúrpolitikát nem lehetett folytatni. Az már túl lett volna a rendszer határain.”724 Hozzá kell tennünk, hogy mindennek ellenére a Kádár-korszak következetesen tiltó jellegű volt, mely képtelen lett 722 Vörös László: Szigorúan ellenőrzött mondatok. A főszerkesztő értekezletek történetéből 1975-1986. Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2004, 350-351. 723 Mráv Noémi: A tévémaci tudatformáló szerepe. Médiakutató, 2009/2,7-28. 724 Könczöl Csaba-Vitézy László: Ilyen a történelem... Lukács György, kora és kortársai a tanítvány emlékeiben. Beszélgetés Heller Agnes professzorral. Társadalmi Szemle, 1992/1,12. 299
