Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
„Őrizd az embert” darabjaira egy történelmi-társadalmi utópia, miként élte át a magyar társadalom e folyamatot, milyen értékek maradtak tartósak, és váltak a rendszerváltás kiinduló alapjaivá. Nem kevésbé fontos szerepet töltött be a Kádár-korszakban a magyar színjátszás. Az 1956 októbere utáni években leginkább a történelmi témák uralták a színpadot. 1957 májusában mutatták be Németh László Széchenyi című drámáját, de rövidesen le is vették a repertoárról. Az ok a közönség reakciója volt. Németh Lászlót ezúttal is, mint legtöbb drámájában, nem akkor és abban érdekli hőse, amikor és amiben döntenie kell annak, hanem amikor elszámolnia kell önmagával, életével, tetteivel, érdemeivel és tévedéseivel, s cselekvő döntést csak akkor enged hősének, ha ezt az elszámolás következményül megköveteli712 - fogalmazta meg a Népszava című napilap kritikusa a legnagyobb problémát, hiszen még nagyon közeli volt a nemzeti tragédia élménye. A nézők könnyen felismerhették a darab „áthallását”, az 1848-as orosz cári, majd az 1956-os szovjet fegyverekkel levert két forradalmat követő tragikus állapotokat, a megtorlások azonosságát. A felismerést minden előadáson tüntetésszámba menő lelkesedéssel, tapssal honorálták. 1957 tavaszán a színházakat zsúfolásig megtöltő közönség még hónapokig kereste a biztató szavakat, kapaszkodott a prózai színházak előadásaiba. Ha az előadott darabokban vagy a gesztusokban a mindennapok kilátástalan valóságára utaló legkisebb utalást is felfedezni vélték, élénken, hálásan reagáltak. Németh László darabja mellett ugyanilyen reakciót váltott ki a Bánk bán, Az ember tragédiája, a Galilei, a Szecsuáni jólélek, a Szent Johanna, és az 1958-ban „ellenforradalmárként” kivégzett Földes Gábor rendezte A kőszívű ember fiai (Győri Kisfaludy Színház) előadása. A művészetpolitika az 1960-as évektől kezdődően fokozatosan beengedte a színházak falai közé a polgári irodalom régebbi, néhány esetben kortárs műveit is. A színházi közönség azonban irányt mutatónak továbbra is a hagyományos témákat és a már ismert és szeretett magyar szerzőket, Illyést és Németh Lászlót tekintette. 1961-ben került bemutatásra Németh László A két Bolyai című (Katona József Színház), 1966-ban az Áruló (Madách Színház), ugyanebben az évben a Csapda (Miskolci Nemzeti Színház), 1969-ben az Apáczai (Veszprémi Petőfi Színház), 1970-ben Az írás ördöge (Szegedi Nemzeti Színház), 1971-ben a Bodnárné (Madách Színház), ugyanebben az évben 712 712 Bogáti Péter: Széchenyi. Népszava, 1957. május 19. 4. 295
