Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
„Őrizd az embert” Tízezer nap (1964); Kovács András Hideg napok (1966); Sára Sándor Feldobott kő (1968) című alkotása. A korszak egyik meghatározó alkotói csoportja a Kosa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor alkotta hármas. Első és talán az egész korszakot leginkább jelképező közös filmjük a Tízezer nap, amely 1967-ben a cannes-i filmfesztiválon úgy nyert rendezői nagydíjat, hogy akkor Magyarországon még be sem mutatták. A forgatókönyvnek számtalan változatát készítette el Kosa és Csoóri, míg végül elfogadták azt, ám hiába készült el a film 1965-ben, bemutatását nem engedélyezték. A cenzúrát leginkább az bántotta, hogy a film egyik 1956-os jelenetében elhangzik a forradalom szó, valamint az, hogy a főhős, Széles István a téeszesítés után öngyilkos lesz - ugyanis ez a dráma nem az ötvenes évek eleji padlássöprések idején, hanem a hatvanas évekbe helyezve történik meg. A Tízezer nap tehát két alapvető területen is megsértette a rendszer alkotta szabályokat, egyrészt a kádári hatalom genezisében és legitimációjában (1956 ellenforradalom volt), másrészt a hatvanas évek eleji konszolidáció sikertörténetében (a mezőgazdaság átszervezése). A film címe többek között a cselekmény időtartamára vonatkozik, mert nagyjából tízezer napot dolgoz fel a magyar történelemből a Hor- thy-korszaktól a „jelenig”, a hatvanas évek közepéig a Széles parasztcsalád, illetve kis falujuk hányattatásainak bemutatásán keresztül. Széles István, a történet főhőse nem foglalkozik az ideológiai kérdésekkel, a hittel, sem a nemzeti jobboldali, sem a polgári liberális, sem a baloldali ideológia nem érinti meg. Egyszerű ember, aki csupán földjének és munkájának szeretne élni, ám a korszak krízisei, a második világháború, az ötvenes évek erőszakos téeszesítése ellehetetlenítik, hogy a maga szabta normák szerint élje életét. Passzív elszenvedője a különféle rendszer- és irányváltásoknak. Ellenpontozza személyiségét barátja, a falu kommunista agitátora, Bánó Fülöp, aki gyakran száll szembe az elnyomással és a cselekvésre képtelen főhőssel is. A Tízezer nap című film arról szól, hogy az egyszerű, dolgozó ember soha nem lehet szabad, bármilyen ideológiai rendszer keretében kénytelen leélni életét. A Horthy-rendszer, a Rákosi-korszak és végső soron a hatvanas évek „puha diktatúrája”, a konszolidált falu is csak újabb kompromisz- szumokra, a szabadság vágyának feladására kényszeríti az egyént. Idegenek ebbe a faluba még sosem jöttek kapálni, intézkedni meg mindig eljöttek - állapítja meg keserűen az egyik parasztgazda a filmben a településre érkező, s csak a magukét hajtogató agitátorok láttán. 291
