Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
„Őrizd az embert” meg fogadalmát. Sallai szép Kata ezért nem maradhat otthon, mikor fenyegetően táncba szólítják. Bodor Katalina ezért kötteti inkább magát oda Rákóczi kis úrfi lovához, mert halottként is szabadabbnak hiszi magát, mint kiszolgáltatottan lenni menyasszonynak.694 695 - fogalmazta meg Csoóri Sándor a népballadákról írott tanulmányában azt a viszonyulást, melyet a kulturális élet szereplői alakítottak ki a kultúrpolitika „támogat-tűr-tilt” hármas normarendszerében. Az Alföld a hatvanas évek közepén lefolytatott értékvitája során Durkó Mátyás kongatta meg legélesebben a vészharangot a passzivitás, a nihilizmus, az érdektelenség terjedésének veszélye kapcsán. A modern gépi technikával terjesztett kultúrában erősen ott kísért a passzivitás, a csak receptív befogadás veszélye! A népművelés egész területén minden eszközzel igyekeznünk kell az aktív formák erősítésére, mert minden pszichikai fejlesztésnek ez a legfőbb titka 695 Kétségtelen, hogy a televízió terjedése, a könnyed szórakozást nyújtó amerikai filmek, a zenés darabok a problémamentes kikapcsolódást, leginkább a nehézségektől történő elfordulást tették elérhetővé a fiatalok számára. A nemzeti demokraták viszont a hagyományokon alapuló kultúrát és művészetet állították szembe a nyugati hatásokkal. A táncházmozgalom, a vidéki klubhálózat megerősítése, a különböző népművészeti versenyek és találkozók szervezése abban az irányban hatott, hogy mind a kultúrában, mind az oktatás-nevelésben a nemzeti kultúra méltó megbecsülést érjen el. A nemzetiek aktivitást, cselekvést, gondolkozást és a megértés vágyát próbálták közvetíteni alkotásaikon keresztül. Lehetetlen lenne végigtekinteni a művészetek minden területét e szűk kereteken belül, ezért csak a filmművészet és a színjátszás néhány jellemző eseményére hívjuk fel a figyelmet a következő oldalakon. Az 1956-os népfelkelés leverése után a mozgóképeken az emberi sorsok ábrázolása került előtérbe. Az alkotó művészek mind az irodalom, mind a film területén elsősorban a magánszférával összefüggő témákat választottak, így például a Vasvirág (Herskó János, 1957), a Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) , a Csempészek (Máriássy Félix, 1958), az Édes Anna (Fábri Zoltán, 1958) , a Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1958) című filmekben ábrázolt 694 Csoóri Sándor: Egykor elindula tizenkét kőműves. Vallomás a népballadáról. Valóság, 1969/1. szám, [42-55] 51. 695 Durkó Mátyás: Népművelő gondok. Égető gyakorlati problémák elvi alapjainak keresése. Alföld, 1964/6, [530-539] 530. 287