Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
Forrásvidék Szeredi Pál szereplők értékes, jóravaló, tisztességes, maguk elé célokat tűző, de szükségszerűen kudarcra, csalódásra, adott esetben pusztulásra ítélt emberek, akik nem tudják azt az életet élni, amit elterveztek vagy amit választani szeretnének. A történetek főhősei tulajdonképpen önálló gondolkodású, szabadon cselekvő személyek, akik azonban a körülmények tehetetlen, kiszolgáltatott játékszereivé válnak, és arra vannak ítélve, hogy bizonyos eseményeket, akaratuk ellenére is elszenvedjenek. A nemzeti demokraták fontos törekvése volt ebben az időszakban a nemzeti önbecsülés helyreállítása, a szuverén véleményalkotás lehetőségének megteremtése. Amint a politikai és kulturális konszolidáció erősödik, a Kádár-kormány rákényszerül az alkotókkal párbeszédet folytatni, és a filmek világában megjelennek a megegyezést, kiegyezést kereső, reprezentáló alkotások. Ezek a filmek - például a Szombattól hétfőig (Mészáros Gyula, 1959), a Fűre lépni szabad (Makk Károly, 1960), a Két emelet boldogság (Herskó János, 1960), a Házasságból elégséges (Widermann Károly, 1960), a Rangon alul (Bán Frigyes, 1960) - azt sugallják a nézők felé, hogy a konfliktusok megoldhatók, a személyes tragédiákon túllépve folytatni, élni, élvezni lehet és kell az életet. Az úgynevezett „kiegyezésfilmek” hősei nem kiszolgáltatott szerepben jelennek meg, vagy legalábbis kiszolgáltatottságukat elfogadható állapotként élik meg. Ezek a filmek derűt, életigenlést közvetítenek. A nemzeti tragédiát követően az önbecsülés újraépítése, a továbblépés, a normális emberi viszonyok kialakítása vált az alkotó művészet legfontosabb feladatává. A hatvanas évek elején végzett a Színművészeti Főiskolán az úgynevezett Máriássy-osztály (Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdi Kovács Zsolt, Rózsa János és Szabó István). Ők, valamint a hozzájuk korban közelálló, de más inspirációk alapján alkotni vágyó Sára Sándor, Gaál István és Novák Márk egységes arculatú nemzedékként törtek be a magyar filmművészetbe. Néhány szerencsésebb képviselőjük a diploma megszerzése után pár évvel elkészíthette első játékfilmjét (Szabó István: Álmodozások kora [1964], Gaál István: Sodrásban [1963], Rózsa János-Kardos Ferenc: Gyerekbetegségek [1965]), a többiek viszont - Elek Judit696, Gábor Pál697, Gyöngyössy Imre, Huszárik Zoltán698 és Kézdi 696 Első filmje a Sziget a szárazföldön 1968-ban készült el. 697 Tiltott terület címmel készítette el első nagyjátékfilmjét 1968-ban. 698 Huszárik Zoltán 1971-ben forgatta első játékfilmjét, a Szindbádot, mellyel azonnal a „kortárs filmművészet halhatatlanjainak” közé emelkedett. Az operatőr Sára Sándor volt. 288
