Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Őrizd az embert”
Forrásvidék Szeredi Pál eklekticizmus, hanem átalakuló társadalmunk sokféle szükségletéből fakad, ha azt mondjuk: irodalmunk sokszínűségébe belefér - a modernistaság vádja nélkül - ha lesznek, akik szűk kör számára írnak, s így is demokratikusak, szocialisták tudnak lenni, de férjen bele az is - a maradiság vádja nélkül - ha lesznek, akik milliók számára akarnak írni, így fogván fel az irodalom népiségéből fakadó igényeket és kötelességeket.69' A hatvanas évek közepére a konszolidáció elérte azt a szintet, hogy a hatalom bizonyos engedményeket tehetett az értelmiség felé. Ennek hatására megsűrűsödtek az írók, alkotók nyugati utazásai, új inspirációk érték a művészeti élet szereplőit. 1962. április 27-én Kádár János a Politikai Bizottság ülésén kijelentette: „...lesz magyar irodalom, mert olyan lakodalom még nem volt, ahol volt menyasszony, volt vőlegény, ennivaló, hozomány, és zene nem volt.”691 692 A kádári fogalomkörben a zenét, azaz a szórakoztatást a kulturális-művészeti élet szereplői szolgáltatták a társadalom számára. Eltekintve a durván lealacsonyító kategorizálástól, az is kiolvasható volt e megfogalmazásból, hogy a művészi alkotás lehetőségét mindenki visszakaphatja, amennyiben betartja a politikai vezetés által szabott határokat. „A hatalom azt mondta: csak semmi nyíltság, egyenes beszéd, és akkor tárgyalhatunk. A művész azt mondta: jó, majd elrejtem »metaforák erdejébe«, de akkor ne kiabálj áthallásról, mert én is csak a közvetett nyelvet beszélem. Ha én nem nevezhetem nevükön a dolgokat, neked sincs jogod azt tenni. A te oldaladon sem lehet semmi nyíltság, egyenes beszéd, hiszen én sem azt gyakorlom.”693 - írta Bíró Yvette találóan a hatvanas évek alakuló magyar filmművészetéről, melyben már nemcsak a történelmi szereplők és események, hanem a jelenetek és a kimondott szavak is egyre gyakrabban tartalmazták a rendszer kritikáját. Cselekedni bűn, nem cselekedni szintén. [...] Ebből következik, hogy az egyén se sóhajjal, sem a jövőre való fellebbezéssel nem térhet ki a választás elől, mert ha kitér, megszűnik egyén lenni. Kőműves Kelemen ezért nem szegheti 691 Mocsár Gábor: Min vitatkozunk? Alföld, 1963/1-2, [3-11] 3. 692 Kádár János felszólalása a Politikai Bizottság 1962. április 27-ei ülésén az 1962. májusi közgyűlési referátum téziseiről. In Zárt, bizalmas, számozott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra, 1956-1963. (Dokumentumok). Szerk. Cseh Gergő Bendegúz, Kalmár Melinda, Pór Edit. Budapest, Osiris, 1999,174. 693 Bíró Yvette: Volt egyszer egy kelet-európai filmművészet. In: A rendetlenség rendje. Film/ képiesemény. Válogatott tanulmányok, szerk: B. Y., Budapest, Cserépfalvi, 1996, 19. 286
