Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” Az ellehetetlenedés élménye - amibe Csoóri látványosan, a nyilvánosság előtt ismeretlen kortársak a színfalak mögött ütköztek bele - meghatározó lelkiállapot volt, és generálta e nemzedék valamennyi jelentős irányzatának közös vonását: a rossz közérzetet. E mögött az érzés mögött nem csupán a körülmények számbavételéből levont nem túl rózsás következtetések álltak, hanem az a rendszer működéséből fakadó bénító körülmény is, hogy „a cselekvésre nincs tér”, és - ahogy Huszár Tibor megfogalmazta - egy fárasztó „helyben futás” részesei vagyunk.623 Ennek a nemzedéki hangulatnak személyes megélését Csoóri Sándor így írja le: Ha valaki, hát én elmondhatom, hogy nem éppen dajkatermészetű idők neveltek. A háborúból kijutott; a szorongásból, a szegénységből, a hányódásból, a betegségből szintén. [...] Mégis tele voltam kezdeményezéssel, reménnyel, akaraterővel. Ahogy mondják: velem a történelem madarát is meg lehetett volna fogatni. Duhaja voltam a nyelvnek, a gondolkodásnak; verekedésre és monologizálásra egyaránt kész, aki „ ugik egy jó szóra nyomban ”. De ugrasztás helyett inkább csitították: most ne, most nem időszerű, majd holnap. Amit frissiben, harmatosán el tudtam volna mondani, várnom kellett, amíg megszáradt. Akkor pedig már elment tőle a kedvem. Aztán észrevétlenül magam is rászoktam a halasztásokra. [...] így aztán megvagyunk, csak túl sok a múltidejűség, a halasztás az idegeinkben. [...] Senkit sem kérhetek meg, hogy írói vergődésemet áhítattal nézze, de a védtelenség kiküzdésének a gondolata [...] nemcsak az én személyes ügyem. Az írói autonómia visszaszerzésének egyik nagyon is személyemen túli esélye,624 A Hurál-kör valamiképpen ebből a tehetetlenségre való ítéltetésből próbált kitörni, mégpedig olyan formában, hogy „nem rejtőzködve, szobák mélyén, eldugott zugokban szervezkedtek, morogtak a fennálló rendszer ellen, hanem nyíltan, írásaikban, megszólalásaikban, különböző fórumokon.”625 A hatalmi viszonyokkal való szembemenetelnek ez a nyílt formája, ami a nyíltságból következően a legalitás kereteihez való igazodást is jelentette, ugyancsak a népi mozgalom tradíciójából fakadó irányvonal. Ezért is jelentett hatalmas lökést számukra, hogy ha önálló folyóiratuk nem is volt, de Ilia Mihály, a Tiszatáj főszerkesztőjének személyén keresztül, a megjelenés lehetőségére módjuk nyílt. „Nem tudom, ki hívta föl magára a másik 623 Huszár i. m. 1990,75. 624 Hatvani i.m. 1982,23. 625 Szeredi i. m. 2015, 228. 263
