Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: „Leltárhiány”
„Leltárhiány” személyességre épülő „problémakezeléséhez” nélkülözhetetlen volt. E generáció gondolkodása számára már egyre kevésbé volt kiszámítható, művészetük mindjobban távolodott az ő ízlésvilágától, a korábban még élő reflexek náluk már nem működtek.610 A kényesebb kérdéseket feszegető értelmiségi diskurzusokat, vitákat egyre kevésbé sikerült azon a szinten tartani, hogy a „szelepfunkció” szerepét még betöltsék, de a rendszerrel szemben való elégedetlenség érzését azonban ne mélyítsék.6" Ehhez kapcsolódott a népiek által felvetett nemzeti sorskérdések ügye is, amely egyre határozottabb és tragikusabb hangvételben, ugyanakkor a rendszer felelősségét is boncolgató mellékzöngével került megvitatásra; az öngyilkosság ijesztő statisztikai adatai, a népességfogyás, a határainkon túli magyar kisebbség kiszolgáltatottsága és sorsára hagyása az egész nemzet jövőjét érintő „tünetegyüttes”, melynek hátterében a hatalom működésének logikája áll. A „népiek” új generációjának ezt a tudatosulását Bilecz Endre így foglalta össze 1987-ben: A hatvanas évektől kialakuló magyar társadalom nem polgárosult és nem demokratikus: átmeneti jellegű képződmény, s alakulását elsősorban a hatalmi akarat, nem a szerves társadalmi fejlődés törvényei formálják. Ebből következően [...] felbomlanak régi természetes közösségei, de helyükre jórészt nem léphetnek új, polgárosodott, demokratikus önszerveződések. [...] Ezért vetik fel a népi mozgalom nyilvánossághoz jutó képviselői a nemzeti sorskérdéseket. [...] A népi irányzat a hatvanas-hetvenes években ennek a történelmi feladatnak a vállalásával szerveződik újjá, lesz ismét korszerű népi-nemzeti mozgalom.”612 Csoóri Sándor mindezt így fogalmazta meg: A sokáig használaton kívülre helyezett sorskérdésekről egyszer csak kiderült, hogy léteznek. Kiderült, hogy amit romantikus és nacionalista tajtéknak véltek bennünk, az se feltétlenül az, de újragondolandó gond.613 Ennek nyomán a „népiek” hagyományához kapcsolódó körök egyre több vonása emlékeztetett egy egységes szellemi mozgalom arculatára, és 610 Pogonyi Lajos: A szelep és a tisztálkodási vágy - Beszélgetés Pozsgay Imrével Aczél Györgyről. Népszabadság, 1992.június 13. 23. 611 Huszár i.m. 1990,73. 612 Bilecz Endre: fíibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai. Életünk, 1989/1— 2,1175-184] 178. 613 Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi. In Cs. S.: Készülődés a számadásra. Budapest, Magvető, 1987, [36-49] 45. 259
