Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Juhász-Pintér Pál: „Magánügy vagy közügy?”
„Magánügy vagy közügy?” Jobbágy Károly 1964. február 8-án megjelent, Ezer év című írásában a gazdasági okok mellett szintén kiemelte a morális okokat, a társadalom iránti felelősségérzet hiányát. Nála is megjelent, mint súlyosbító tényező a túl „könnyen” igénybe vehető abortusz lehetősége.550 A népesedési vitához Veres Péter is hozzászólt, aki először a munkaerő-kérdés irányából közelített a kérdéshez. Nem szükségszerű-e, hogy ne csak a gazdálkodásban, hanem a kultúrában és a biológiában is folytassa a bővített újratermelést?551 Válasza egyértelmű: a bővített újratermelést biológiai értelemben is meg kell tervezni és szervezni. Az író szemszögéből a gépesítés, a szakmák szakosodása azt jelenti, hogy nemhogy kevesebb munkaerőre van szükség, hanem egyre több szakemberre, szakmunkásra, aminek tehát a népszaporulatban is jelentkeznie kell. A gépesedés és munkaerő-szükséglet kérdésének problematikája - főként az ipari forradalom óta - már Veres Péter írása előtt is többször megfogalmazódott. Az, hogy Veres megállapítása közgazdaságilag mennyire volt akkor helytálló, nyilván vitatható. Lényeges azonban, hogy ennek kapcsán nagyon fontos kérdésfelvetésig jutott el, amelyet az előző gondolatmenetéhez képest bevallottan is inkább sajátjának, az író dolgának tekint. Mégpedig, hogy a népesedés kérdését milyen dimenzióba helyezzük. Veres egyértelműen jelezte írásával, hogy ez - és hozzátehetjük, mint más nemzeti sorskérdés is - közügy, államügy. Amennyiben nem emeljük be ennek keretei közé, a probléma megoldására nem találunk rá, ami idővel a közösség kárára, romlására válik. Ez pedig az egyén kárát is jelenti, mivel felfogása szerint egyén és közösség boldogulása nem választható szét. Az egyén felelős azért a közösségért, amelyben él, és a közösségnek is van felelőssége tagjaival szemben.552 Ez az erkölcsi alapvetés ott állt a népességvita hátterében, ezt mindenképpen fel kell ismernünk, ha meg akarjuk érteni a népesedés területén, a magyarság fogyásával kapcsolatosan erről az oldalról felmerülő félelmeket, a vészharangok kongatásának belső forrását. Visszatérve Veres cikkéhez; nem elsősorban a különböző szociálpolitikai intézkedések megtételének szükségességét hangsúlyozta. Ezen a szférán túllépett, nem kétségbe vonva persze ezek fontosságát. Azzal a megállapítással, hogy nem csupán jóléti kérdés a népesedés, hiszen a legjobban élők nevelik a legkevesebb gyereket, javaslatot tett arra, hogy a népesedés 550 Jobbágy Károly: „Ezer év”. ÉS, 1964. 02. 08. 5. 551 Veres Péter: A születésszabályozás és ami belőle következik. ÉS, 1964.03. 14. [5-6] 5. 235
