Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Álomföld tanulmánya Adyról; Németh László tanulmánya Krlezáról, majd ugyanannak írásai a cseh irodalomról. Klasszikusainkkal meg-megkínáltuk egymást, ugyancsak protokollárisán, de az élő irodalom? Krleza a magyar színpadon is megjelent. Mikor Németh közzétette Husztról írt drámáját, megtágultak még egyszer a szemek: No, most; ilyen művészi szinten még sehol a világon nem ünnepelték meg a legnagyobb cseh hőst, beletudva tán magát Prágát is. [...] Szomszédaink szellemi termékeit nemcsak mi, magyarországi magyarok kommentáljuk és közvetítjük. Határon túli milliós magyar tömegek folyóiratai, heti- és napilapjai bőségesen nyújtják számunkra is a fordítást és beszámolót. Mivel ennek kölcsönössége nincs meg, szomszédainkról többet tudunk, mint ők rólunk, ám az érintkezést ez sem a kívánt módon szolgálja, így a múlt méltó bevallása is elmarad; ehelyett folyik a hagyományos legendaverseny, hogy ki, hol, mikor volt előbb: ki elsőbb tehát a jog, de így a szellem terén. [...] Ez a magyar nemzedék tehát, amelynek nevében szólni némi illetékességet éreztem magamban, sorozatos kudarc emlékével vonul le a pályáról. Villantsuk meg a szabványos reményt, hogy az utánunk jelentkezőknek több szerencséjük lehet, tehát ne adják föl a küzdelmet? A remény az, hogy az emberiség általában észre tér: különbözőségeiből nem ellentét lesz, hanem hasznos kiegészülés; üdvös béke tehát. Hogy ebben nekünk is részünk lesz. Hogy ezúttal nem ártalmas, hanem jóakaratú külső erők terelnek bennünket,401 Illyés 1974-ben visszamenőleg azt rótta fel, s előretekintve azt jelölte ki feladatul, hogy Közép-Európa csak a másik/mások megismerésén és jobb megértésén, elfogadásán keresztül válik átjárhatóvá, s ezáltal egységesebbé. Soraiból jól kiolvasható annak hiánya és igénye, hogy a 20. század második felében Közép-Európában véget érjen a bibói „kelet-európai kisállamok nyomorúsága”, s a „hasznos kiegészülés” új regionális fejlődést és szervesülést indítson be. Ha Németh írásain keresztül abba kaphattunk betekintést, hogyan (és hányféleképpen) definiálható térségünk, Illyés azt próbálta megragadni, hogy a két malomkő közötti őrlődésből hogyan születhet korábban ismeretlen egység. Emlékeztetve az olvasót Havel fentebb idézett szavaira, a „szolidaritástudat” csak lassan alakult ki, s Illyés sorai jelzik, mennyire akadozva ment ez még az intellektuális elit szintjén is. Közép-Európa, Kelet-Kö- zép-Európa mindaddig csak papírra írt szó, gondolatkísérlet volt és lehetett, 401 Illyés Gyula: Elpuskázott tartomány. Tiszatáj, 1974/10,3-5. 185
