Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
A diktatúra „kis körei'’ Kádár és Aczél mögött komoly mozgalmi és harcostársi múlt állt, aminek részei voltak olyan közös emberpróbáló élmények is, mint az ellenállás életveszélyei vagy a börtönélet borzalmai. Aczél mindemellett azon kevés pártkáder közé tartozott, aki „megállta a történelem állította vizsgákat”. Túlélte a börtönt és hithű kommunista maradt, nem került Nagy Imre reform- törekvéseinek vonzáskörébe, és nem kompromittálódott az 1956-os eseményekben sem. Ez a belépőt jelentette számára a párt legbefolyásosabb köreibe. Kádár Aczél személye melletti döntését feltehetőleg nem az érzelmi-baráti meghatározottság vezérelte, már csak Kádár személyiségéből adódóan sem. Igen elérő karakterek voltak, és kettőjük viszonya nem a vak bizalmon alapult. A hatalom stabilizálásának módjáról azonban hasonlóan gondolkodtak, és ez megteremtette az együttműködés alapját. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Aczél szerepe, befolyása a Kádár-rendszer különböző korszakaiban változó volt. Közvetlenül a forradalom leverése után nem a Kádárt feltétlen támogató klikkhez tartozott, és számos kérdésben (köztük a Nagy Imre-ügyben) vele szembenálló álláspontot képviselt. A forradalom megtorlásának időszakában befolyásos pozícióban volt már ugyan, de a kultúrpolitika arculatát még nem ő határozta meg, a végső döntéseket nem ő hozta. Ebben az időszakban is folyt már az aczéli irányelvek kidolgozása, érvényesítése és kapcsolatrendszerének építése, de csak 1962-63-ra lépett fel a befolyásosságnak arra a szintjére, ahonnan már korszakformáló kultúrpolitikusként tudott irányítani. Ezt követően is igen sokféle pozíciót töltött be a Kádár-rendszer hosz- szú évei alatt. Kádárral való viszonya is hullámzó volt, bár az soha nem volt kérdés, hogy Kádár „belső garnitúrájához”10 tartozik. Megélt nagy bukásokat, kikerült a Politikai Bizottságból, elvesztette miniszteri pozícióját is, ami természetesen meghatározta befolyásának aktuális hatókörét is. A háború után született új generációt és a rendszerváltozás előzményeit jelentő ellenzéki-értelmiségi mozgásokat sem uralta már olyan magabiztosan. Az a metódus azonban, ahogy ő a háttérből, személyes kapcsolatokon és elköteleződéseken keresztül az akaratát érvényesítette, valamint azok a működési mechanizmusok, amelyeket ő tett élővé a kultúrpolitika területén, a pártfunkcióktól függetlenül megkérdőjelezhetetlen befolyást biztosított számára. 10 Pogonyi Lajos: A szelep és a tisztálkodási vágy. Beszélgetés Pozsgay Imrével Aczél Györgyről. Népszabadság, 1992.06. 13.23. 15
