Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
Forrásvidék Szekér Nóra kádári stratégia nagy ellenfele, Biszku Béla a titkosszolgálatokat felügyelő pártközpont közigazgatási adminisztratív osztályának élén, az állambiztonság működését akkor is az új irányelvek logikája határozta meg. Az új stratégia pedig - ahogy erről már fentebb szó volt - azt irányozta elő, hogy ne az egész országgal konfrontálódva érvényesítse a párt az akaratát, hanem törekedjen a társadalom pacifikálására. Ez azonban bonyolult és differenciált taktikát követelt, ami a merev ideológiai kategóriák logikai rendjéhez szokott pártirányításnak nem volt könnyű feladat. Ennek sikeressége Kádár János és nem utolsósorban Aczél György személyes tehetségén is múlott. Mindkét politikus a párthoz való hűség jegyében élte az életét. A moz- galmár lét jó néhány oldalát élték meg személyesen, és számos „zugát” ismerték a kommunista diktatúra gyakorlati működésének. Harcoltak az illegalitásban és az ellenállásban. Voltak üldözöttek ellenzékiként, de részesei voltak a politikai hatalom kiépítésének is. Hogy mit jelent a párt és az ideológia könyörtelensége, azt saját bőrükön tapasztalhatták meg a rendszerük börtönében töltött évek során. Mire a hatalom legbefolyásosabb berkeibe jutottak, hihetetlen élettapasztalatra tettek szert. Zsigereikben hordták a pártállam logikáját és annak a „közegellenállásnak” a törvényszerűségeit, amivel Magyarországon számolni kellett.9 Ez a tapasztalat feltehetőleg nem volt független attól, hogy a társadalom pacifikálásának egyik központi eleme lett a kultúrpolitika, és Aczél György - az új stratégia „lelke”, annak logikáját nem kis mértékben meghatározó politikusa - a kultúrpolitika irányításáért volt felelős. Aczél - Kádárral ellentétben - nem tartozott a vezető pártpolitikusok közé 1956 előtt. A Baranya megyei pártbizottság vezetője volt, amikor 1949. július 6-án letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében 9. rendű vádlottként elítélték. 1954-es szabadulása után politikai tisztséget nem kapott, / / az Állami Építőipari Vállalat igazgatói tisztjét töltötte be. Kádár János személyes döntése kellett ahhoz, hogy a forradalom leverése után Aczél György helyet kapjon az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetőségében, majd kinevezzék a művelődésügyi miniszter helyettesévé, és a megtorló politika Kállai - Szirmai nevével fémjelzett kulturális vetületének lezárulta után mind meghatározóbb tényező legyen. 9 Révész Sándor: Aczél és korunk. Budapest, Sík, 1997.; Huszár Tibor: Kádár. A hatalom évei, 1956-1989. Budapest, Corvina, 2012. 14
