Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Ideológiai harc - múlt időben logikáját igazolják. Molnár Erik nyomán [...] abból konstruál elvi alapot mind a függetlenségi harcok, mind a parasztfelkelések értékeléséhez, hogy a haladás kritériuma a termelőerők fejlődése - szól a Felirat. A magyar történelem válságkorszakainak elemzése elsősorban felelősök és bűnösök keresését jelenti, ahol az ítélet ugyancsak a haladás és az osztályhelyzet függvénye. Mindemellett ott sorakoznak a tabutémák sokaságai, amelyeknek emlékezete olyan erőt és veszélyt hordoz a hatalom számára, hogy még a legkidolgozottabb torzítási technikákkal sem lehet őket semlegesíteni: ezek közül is legátütőbb 1956 emléke. MÍTOSZROMBOLÁS ÉS DEHEROIZÁLÁS A Kádár-rendszer 1956 és 1963 közötti időszakban kidolgozta azokat az ideológiai irányelveket, amelyek a kultúrában és a bölcsészettudomány területén - lényegét tekintve az egész korszakra érvényesen - meghatározták a rendszer által engedélyezett gondolkodás határait. Megszületett a népi írók elleni állásfoglalást, a művelődéspolitikai irányelvek, a Révai-féle A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról című állásfoglalás, valamint- a határozatok érvényesítését koordináló intézményrendszerre vonatkozóan- a művészeti pártszervezetekről szóló határozat. Ennek az ideológiai előkészítésnek a részeként zajlott le 1959-63 között a nemzettudatról szóló történészvita, ami - épp úgy, mint a fentebb említett határozatok és egyéb „társadalmi viták” - magán viselte a Kádár-rendszer sajátos akusztikáját. „Anemzetvita [...] azoknak az átpolitizált diskurzusoknak a sorába tartozik, amelyek az idegen katonaság segítségével hatalomra juttatott kormány megtorló abszolutisztikus terrorintézkedéseit a társadalmi konszolidáció irányába szerette volna vinni”267 - fogalmazott Őze Sándor. A vita így a politikai propaganda hangvételét kerülve szakmai szinten folyt, a szakmaiság ismérveit gondosan betartva: magas színvonalon, differenciált módszertannal, nyugat-európai szakmunkákra hivatkozva. Jellemzően a „centrumában nem saját kora, a 20. század állt, hanem látszatra egy teljesen indifferens, a középkor és az újkor határán mozgó időszak”:268 Mohács, a török hódoltság időszaka és az azt követő rendi küzdelmek. Ahogy azt Mód 267 Óze Sándor: Nemzettudat és historiográfia. Budapest, Hamvas Intézet, 2009, 90. 268 Uo. 129
