Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Forrás vidék Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra Az ebben az interjúban előkerülő kérdések mindegyikét bőven, egyre kidolgozottabb formában taglalta Illyés legnagyobb hatású esszéiben. A költő organikus fejlődésben gondolkodott: ahogy a nemzetek családokból, kisebb közösségekből épülnek fel, úgy az emberiség nagy egésze nemzetekből. Az emberiség egysége alulról, a nemzeti egységekből építhető föl. A jó nemzeti egységekből, világos,243 Ebből következően nemzethez való tartozás és nemzetköziség sem zárja ki egymást. Jó világfi, „internacionalista” sem lehet úgy az ember, ha a saját nemzetét gyalázza. Érzelmeknek és fogalmaknak alig lehet csüggesz- tőbb zűrzavara, mint amelynek folyományaként valaki azt hiszi: a népek ösz- szebékülését szolgálja, ha a sovinizmust leküzdendő, a maga népéről ami gyalázó csak az indulat fűtötte fejébe villan, azt a tényt ellenőrzése és a következmény mérlegelése nélkül sikoltozni kezdi. Nem a népek ügyét segíti elő; hanem legfeljebb egy másik nép sovinizmusát s annak visszahatásaként pedig épp azt, amit ő maga elfojtani akart: a saját népének a sovinizmusát.244 Illyés itt régi vitát elevenített fel: név nélkül is utalt a leginkább az Élet és Irodalom körül meggyökeresedett irodalmi-kritikai hagyományra, amelynek képviselői legfőbb feladatuknak a deheroizálást, az egészséges nemzeti érzet lekicsinylését és kigúnyolását tekintették.245 Szintén ebben az írásában különbséget tesz építő, javító szándékú, a bensőből érkező és a romboló, lehúzó kritika között - előbbire Ady Endre, utóbbira a korszak „szakembereinek” ostorozását hozta fel. A világirodalomban nem tudok még egy lírikusról, aki egy Ady dühével átkozta s verte volna a nemzetét. Bár ő verné ma is. [...] Ady ütései nekem például nem is fájtak. [...] Vert engem is közvetlenül; a tunyaságomért, a közönyömért. Voltaképpen hát a tunyaságomat csépelte. Mégpedig az én álláspontomról. Ezekre a frissebb keletű ostorozásokra föl-fölsszisszenek. Osztogatóikra biz nem úgy nézek, mint Adyra. Mert ezek a társaink először is rosszul fogalmaznak. [...] E bírálók álláspontja nem az enyém. Mert Adyé sem. Ezek a folyamatosan egyoldalú 243 Illyés Gyula: Nemzetében él a nyelv. Kritika, 1976/6, 16-17. 244 Illyés Gyula: Hajszálgyökerek III. Népszabadság, 1968. 01.06. 8. 245 Kiss Ferenc Illyés e szövegét és az arra adott reakciókat elemezve az Élet és Irodalom legbensőbb ügyének nevezte a deheroizálás védelmét. Számukra a sorskérdések szó is gyanús. Kiss ebben az írásában e munkálkodó kört a deheroizálás szakemberei névvel illette. Kiss Ferenc: A „Hajszálgyökerek” fogadtatása. Tiszatáj, 1991/4, [83-90] 87. (A szöveg eredetije Illyés 80. születésnapján, 1982-ben hangzott el.) 120
