Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Eszme a magasban kifogások nem előre mutatnak még közvetve se, hanem csak gáncsolnak, egyre közvetlenebbül. Művelőik - a hely s a körülmény nyilván öntudatlan elhanyagolásával - csak csüggesztenek; még jó pillanataikban sem serkentenek.246 247 Illyés világossá tette azt is: a nemzet értékelésének - végső soron a „tükörtartók” szándékának - lecsapódása kihat a társadalom tagjainak állapotára, viselkedésére. Növeli a bajt, a zavarokat. Egy nemzet szellemi atmoszférája éppígy kihat az egyének viselkedésére. S azon át el a társadalmi, a gazdasági jelenségekig. Meg azokig a számoszlopokig is, amelyek a halálozások és a születések, válások és kivándorlások, higanyfonálszerű le-fölszállását mutatják. A közérzetnek ez a minősége, ez a tartalmi állapota hatással van így még a termelékenységre is. Láttam grafikai kimutatást: befolyásolja még a közlekedési balesetek számát is. A diákok előmenetelét. A színházak látogatottságát. így nyilván még a színészek és a szerzők alkotóképességét is.241 Illyés a nemzeti összetartozás legfőbb kikristályosodási pontjának a 20. században a közös anyanyelvet tartja. Nem volt a történelemben mindig így. Mikes Kelemen és Rákóczi korában - ahogy példával illusztrálja - egy- egy nép egységét nem az egy-anyanyelvűek táborában látták,248 249 Máshol utal ugyan a magyarság nyelvi társtalanságára, ám azt hangsúlyozza: ebből erőt is lehet meríteni. Hogy nyelvünk egyedüli Európában, ebből a magyarok merítenek annyi büszkeséget, mint amennyi hátrányt vallanak miatta. Nemcsak azért, mert ami kevés számú és kvalitásos, azt az ékszerészet a karát, a sznobok pedig az arisztokratizmus fogalmával mérik. Azért is, mert remek dolog anyanyelvűnket akár a szalonokban diákkorunk titkos nyelveként használnunk. [...] Épp szétdaraboltságuk érzete fejlesztette ki a magyar anyanyelvűek összetartozásának tudatát. Hazájuktól ezer meg ezer kilométerre élő magyarok munkálnak azon, hogy behatóan megismerkedjenek a világ egy ősien eredeti s egyszersmind európaion modern civilizációjával..?49 Az anyanyelv és használatának kérdése súlyosan összefügg a nemzeti sorskérdésekkel, úgy mint a határon túli magyarok helyzetével és a nemzettudat zavaraival. Alighanem itt érkeztünk el az esszék legfontosabb mondanivalójához. Illyés súlyos társadalmi, szociális problémának - így a 246 Illyés Gyula: Hajszálgyökerek IV. Népszabadság, 1968. 01.07. 8. 247 Uo. 248 Uo. 249 Illyés Gyula: „La langue c’est la nation”. Kortárs, 1979/6, 921-922. 121
