Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Eszme a magasban A ’80-as években a népi mozgalom szellemi közegéhez tartozó értelmiségiek is — nem függetlenül a Bibó-emlékkönyvtői, és hogy műveinek kiadása is megkezdődhetett - Bibó gondolatvilágának újrafelfedezését élték meg. A mind tudatosabb közéleti szerepvállalás igénye maga után vonta, hogy a szellemi tradíciók számbavétele a politikai küzdelmekben és az önértelmezésben fontos iránymutatásként szolgáljon. Ennek a számbavételnek a bibói hagyomány már szerves részét jelentette. Ennek egyik példája Bilecz Endre egy 1987-es Bibó-konferencián elhangzott Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai című előadása.228 Bibó István önmagát - fogalmazott Bilecz Endre - a harmincas évek második felétől egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig a népi irányzathoz tartozónak vallotta?29 Majd - idézve Bibó 1979-ben Borbándi Gyulának a népi mozgalom sajátosságairól írt 80 oldalas levelét - így összegezte e szellemi tradíció lényegét: a magyar népi irányzat olyan társadalmi, szellemi mozgalom, amelyik a kapitalizmus és a kommunizmus létező ellentétét a saját gondolkodása és cselekvése számára nem fogadja el kizárólagos érvényű koordinátarendszerül, s egész gyakorlatában ennek az ellentétnek a meghaladására törekszik,230 231 Bilecz Endre hangsúlyozta, hogy e mozgalom tagjai magukat „harmadik oldalnak” nevezik, amely elsősorban nem politikai programként értelmezendő, hanem mint egy nemzeti és erkölcsi alternatíva, amelyen belül különböző irányzatok létezhetnek. Bibó pedig - ahogy azt Illyés Gyula mondta róla a ravatalánál - világos gazdasági, jogi és bölcseleti eszmerendszert kívánt adni ennek az eredeti szellemi, művészeti mozgalomnak?3' A demokratikus társadalom s a demokratikus hatalom népi elgondolását [...] elsősorban Bibó István dolgozza ki. [...] A népi felfogást elhatárolja az antidemokratikus nacionalizmustól, s vázolja a demokratikus nemzeti fejlődés háború utáni feltételeit. A külpolitikai realitások figyelembe vétele nála a demokratikus politikai hatalom kompromisszumos működését is jelenti Magyarországon. Ennek fontos feltétele 1945-től a demokratikus kormánykoalíció sajátos formája, 228 Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai. Életünk, 1989/1— 2,175-184. 229 Uo. 175. 230 Uo. 175-176. 231 Illyés Gyula: Búcsú Bibó Istvántól. Tiszatáj, 1979/7, [143-144] 143. 115
