Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)

Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban

Forrásvidék Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra vállalhatatlanságának programja. Tudatosítása annak, hogy a szabadgondolko­dás és a „szuverén kis közösségek” önszerveződésének jogáról való lemondás nem tartható tovább. „Bibó István ’79-ben halt meg, május 10-én volt a teme­tése - ez a nap, különös módon egybe esett a fiam születésével. Ezt a napot egyfajta korszakhatárnak éreztem.223 Mert Bibó István volt az egyik leghitele­sebb tanúja a forradalomnak, s ő mondta el a világ felé is, hogy itt mi történt. Arra gondoltam, halálával talán lezárult egy korszak. [...] Hogy akik ezután születnek, ők talán már beszélni fognak Bibóról meg a forradalomról. Ezután keményebb ötvenhatos verseim is megjelentek [...],224 jelzések akartak lenni, hogy tartsunk ébren valamit, amiről egyszer majd beszélni kell.”225 Bibó „kiegyezésellenes álláspontja szimbolikusan összecsengett sa­ját életével.”226 O volt az, aki nem került a hatalommal abba a kapcsolatba, amelynek felrúgása a formálódó ellenzék egyre körvonalazódó akarata volt. Gondolkodásának nyitottsága mellett ezért tudott a magyar értelmiség sokfé­le ellenzéki csoportja számára egységesen irányadóvá válni. Jelképesnek is tekinthető, hogy a Mozgó Világ folyóirat - amely ha­sonlóan a Bibó-emlékkönyvhöz, a rendszert kritikusan szemlélők sokféle irányzatának egyfajta integráló fórumává vált - betiltott számát a szerzők teljes egészében Bibó Istvánnak szentelték. Kulin Ferenc (a szám után le­váltott főszerkesztő) visszaemlékezése szerint nem önmagában Bibó közölni szándékozott írása és az arról zajló vita tartalma okozott fennakadást, sokkal inkább a jelenség; hogy Bibó szellemisége összehozza a népiektől a liberáli­sokon át a marxistákig a legkülönfélébb szellemi irányzatokat, de úgy, hogy személyének „mögöttes tartalma” már önmagában a Kádár-rendszer keretei­nek feszegetését jelenti. „Az a megdöbbenés indokolta a közlés tiltását, hogy ezek - mármint a Mozgó - már nemcsak zenészekkel, építészekkel, grafiku­sokkal hódítanak, hanem marxista akadémikussal is próbálnak hódítani, és azok is bejönnek az utcájukba.” 227 223 Nagy Gáspár a Kettészelt fényes-fekete nap című versében dolgozta fel ezt az élményt 224 1980: Ott, Lepantónál, 1981: Benézünk majd a Múltidőbe... ősszel', Két nyárfa a Hódolt­ságban, 1982: Változat, 1983: Öröknyár: Elmúltam 9 éves; A Fiú Naplójából 225 Pécsi Györgyi: Versek 56 láthatatlan emlékművének talapzatára. Beszélgetés Nagy Gás­párral. Új Könyvpiac, 2006/10. Idézi: Októberi stációk. Nagy Gáspár és 1956. Szerk. Pécsi Györgyi. Budapest, Nap Kiadó, 2016. 62. 226 Őze i.m. 2009,57. 227 Rejtőzködő legendárium i. m. 1990, [400^455] 427. 114

Next

/
Thumbnails
Contents