Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Táborszemle Szalai Attila testvérek voltak - elkísérhették többek között Iránba, Indiába és persze Kubába is. A két meny Havannában azzal állt elő, hogy ha már olyan közel vannak Amerikához, kézenfekvő volna meglátogatni egy bácsiká- jukat, aki Kaliforniában él. Köztudomású, hogy annak idején Kuba és az USA között nem volt diplomáciai kapcsolat, s az amerikai útlevelekben ott állt, hogy érvényesek a világ összes országára, kivéve Észak-Koreát, Észak-Vietnamot és Kubát. A mai napig nem tudható, miként intézték el a dolgot, de a lengyel Il-62-es kormánygép délelőtt átrepült az USA-ba, a hölgyek meglátogatták a kedves rokont, és estére meg is tértek Havannába, hogy részt vegyenek a Castro által adott díszvacsorán. Maciej Szczepanski tv-elnök, Gierek egyik legközelebbi bizalmasa Afrikába utazgatott szafárikra, és nagyvadakra vadászott. Wojciech Jaruzelski nem urizált, sőt egyébként valóban puritán életvitelét „suttogó propagandával” reklámozta, aminek révén sokakban a „derék katona” képét sikerült a személyéről kialakítani. Szándékosan terjesztették a nemesi származására, értelmiségi családba történt születésére utaló híreket, amelyek azt voltak hivatottak sugallni, hogy a tábornok igazából derék lengyel hazafi, aki mintegy belülről igyekszik megvédeni a „muszkák” ellen Lengyelországot. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy a többiek milyen származásúak voltak. Bolesíaw Bierut, Wlady- slaw Gomulka és Edward Gierek munkáscsaládokban születtek, Stanislaw Kania és Mieczystaw Rakowski paraszti származásúak voltak, Edward Ochab és Jaruzelski - mint említettük - értelmiségi családban nevelkedtek. Ezek között az emberek között, akik megfordultak az első titkári poszton, valójában több volt a különbség, mint az, amiben közös nevezőre lehetett őket hozni. A hatalomtól történt megválásuk is különböző módokon ment végbe. Egy dologban azonban erősen hasonlítottak egymásra: egyikük sem épített ki a személye körül hasonló kultuszt, mint ami Ceaueşescu, Zsivkov vagy Tito esetében kialakult. „Munkásállam” a munkások ellen Ugyan 1948-ra hivatalosan is a marxizmus-leninizmus lett az állami ideológia Lengyelországban, mégis igen kevés helyi követőre talált. Ha a kommunista világ egészét tekintjük, akkor van valami savanyú irónia abban, hogy a Visztula mentén aktivizálódott és „helyzetbe került” párt, amely elvileg 78
