Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József nemzetiségűnek. Közben 1945 elejétől 1949 közepéig kb. 200000 magyar személy menekült el a Felvidékről. A Benes-dekrétumok súlyos hatásai és „eredményei” az 1950-es népszámlálás adataiban tükröződtek, amikor a szlovákiai magyarság lélekszáma ekkor elérte a mélypontot, a 367 733 főt. A világháború végétől, 1945 és 1948 között több mint 100 ezer felvidéki magyart kényszerítettek erőszakkal szülőföldje elhagyására. Közben Csehszlovákiában már 1945 októberében államosították a nagyüzemeket, a bányákat, egyes élelmiszeripari vállalatokat, a bankokat, biztosítókat, és megindították a földreformot. A legfontosabb minisztériumok és a szakszervezetek feletti ellenőrzést a kommunista párt vette át. Az 1946. május 26-án tartott nemzetgyűlési választásokon - melyen a választójogától is megfosztott magyar és német lakosság nem vehetett részt - a CSKP szerezte meg a szavazatok 38%-át, amellyel győzött. Ezt követően a kommunista Klement Gottwald, a Nemzeti Front pártjainak bevonásával koalíciós kormányt alakított. Szlovákiában az előbbi nemzetgyűlési választásokon a jobboldali Demokrata Párt győzött, ezért a kommunista vezetésű prágai kormányzat már az előbbi évben megkezdte az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés idején létrejött és a szlovákiai törvényhozó szervként működő Szlovák Nemzeti Tanács jogkörének a csökkentését. A Szövetségi Gyűlés 1946-tól 1948-ig tartó kétéves tervet hagyott jóvá, amelynek keretében megkezdődött Szlovákia erőltetett iparosítása. Ennek egyik fő célja, hogy a Felvidék északi tájain élő szlovák munkaerő leköl- töztetésével, letelepítésével tovább folytassák a déli magyarlakta területek felbomlasztását. Az 1947. február 10-én Párizsban aláírt csehszlovák-magyar békeszerződés értelmében Csehszlovákia újabb területtel gyarapodott Magyarország rovására. Ennek előzménye: a párizsi békekonferencia 1919. augusztus elején járult hozzá, hogy Pozsonnyal szemben a Duna jobb partján elhelyezkedő Po- zsonyligetfalut és közvetlen környékét a csehszlovák állam birtokba vegye. Mindehhez azonban pótegyezményt kellett volna kötni, ezért augusztus 15-én a csehszlovák légionárius katonaság Pierre Brau francia ezredes vezetésével rajtaütésszerűen elfoglalta a települést és a pozsonyi hídfőt. Csehszlovákia ezzel kész helyzet elé állította a békekonferenciát, amely a hídfőt végül neki ítélte. Pozsony ligetfalu közigazgatási határterületét a magyarlakta. Zabos elnevezésű telepes faluval együtt 1938. október 10-én a Harmadik Birodalomhoz csatolták. A település hamarosan új nevet (Engerau) és városi rangot kapott. Az 1947. február 10-én aláírt párizsi béke a térségben csonkította tovább 42
