Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József valamennyi tagjával, vagyonával és munkaerejével (méghozzá olyan módon, ahogyan korábban Németország rendelkezett az általa megszállt területeken a zsidókkal). A jogfosztottak ettől kezdve nem kaptak egészségügyi ellátást, nyugdíjat, valamint szociális juttatásokat sem. Az 1945. augusztus 10-én hatályba lépett törvény három évre, 1948-ig döntően meghatározta a hontalanná tett csehszlovákiai magyarság életét. A kassai kormányprogram alapján 1945 tavaszán bezárták a magyar iskolákat, amikor több mint 100 ezer magyar diákot fosztottak meg a tanulás lehetőségétől. Szeptemberben a magyar tanintézmények megnyitása fel sem merült, és megkezdték a magyar tanítók, tanárok üldözését, tömeges átköltöztetését Magyarországra. Az otthon maradottak nagy része segédmunkásként helyezkedett el az építőiparban. Egyébként a magyar iskolákat 1945 tavaszán törvényesen nem tiltották be, de a pedagógusok elbocsátásával a magyar kisebbségi oktatás önmagától összeomlott. A magyar iskolaköteleseket ezután négy évig, 1949 tavaszáig teljesen kirekesztették, csak szlovák nyelvű iskolát látogathattak. A szeptember 19-én kelt 71/1945. számú elnöki rendelet közmunkára kötelezett minden állampolgárságától megfosztott személyt. Ez az intézkedés a prágai kormányzat sajátos válasza volt, ugyanis a potsdami értekezlet határozatban elutasította Csehszlovákia kérését, hogy az országból kitoloncolhassa az akkor kb. 700-750 ezer fős felvidéki magyarságot. Az 1945. október első napján hatályba lépett a 88/1945. számú elnöki dekrétum a magyarok tömeges széttelepítéséről intézkedett. A 16-55 éves férfiakat és 18^-5 éves nőket egy évre (legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítva) közmunkára lehetett kirendelni, a lakóhelyüktől távol eső vidékekre is. A csehszlovák kormány javaslatára és a Szlovák Nemzeti Tanáccsal megállapodva adta ki Benes államelnök az 1945. október 25-én kelt, 108/1945. számú dekrétumát az ellenséges vagyonok elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról. Két dekrétummal kapcsolatban megdöbbentő párhuzamra mutatott rá Janics Kálmán (1912-2003) orvos, közíró: „A Szlovák állam 1942. évi zsidóellenes diszkrimináló alkotmánytörvénye szóról szóra ugyanazt mondja ki, mint az 1945. évi 33-as és 108-as dekrétum a magyarokról, megfosztja állampolgárságuktól, és elkobozza vagyonukat. A látókört tágítani is lehet: a nácizmus zsidóellenes tételei szövegezésükben is döbbenetesen azonosak a 33-as dekrétummal.” A korszak legtekintélyesebb felvidéki magyar írója, Fábry Zoltán (1897-1970) így fogalmazott A vádlott megszólal című, 1946 májusában 38
