Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László az ellenzéki pártok bejegyzésének engedélyezéséhez (1990. december 11.). Másnap bejelentették az ellenzéki Albán Demokrata Párt (ADP) megalakítását, amelynek élére Sáli Berisha került. Az AMP vezetésnek be kellett látnia, hogy megállíthatatlan a folyamat, amivel szemben állnak, ezt alátámasztották az 1991 eleji zavargások is. Az albán kommunista rezsim „utolsó dominóként” borult fel, igaz ekkor még csak „félig”. Az 1991. márciusi első többpárti választásokon az AMP még kétharmados többséget tudott szerezni a 250 fős parlamentben. Az ADP csak a szavazatok 30 százalékát kapta (AMP 169, ADP 75 képviselői hely). Hosszas viták után fogadták el 1991. április 29-én az ideiglenes alkotmányt, amely a jogállamiság feltételeit volt hivatott kifejezni. Ramiz Alia lett a „pártok feletti” köztársasági elnök, Fatos Nanót bízta meg a kormányalakítással. Az alapvetően megváltozó helyzet tehát nem hozott változást a hatalom birtokosaiban, az AMP kormány azonban nem sokáig lehetett elégedett a helyzettel. Shkodrában április 2-án véres összecsapások történtek, amelyet majd két hónapos országos sztrájk követett. Ez eredményezte a „nemzeti megmentés” koalíciós kormánya létrehozását, amely szintén nem bizonyult kielégítő megoldásnak. Mindeközben az AMP „megújult”, Albán Szocialista Párt (ASZP) lett a neve. 1992 márciusában új választásokat tartottak. A kétfordulós választási küzdelemben az ADP átütő sikert ért el, a szavazatok 62 százalékát (1,8 millió szavazat) szerezte meg - 90 százalékos részvétel mellett. Ez ugyan nem volt elég a legfontosabb törvények meghozatalához szükséges kétharmados többséghez, de más parlamenti ellenzéki pártok képviselői ebben a kérdésben együttműködők voltak. 1992. április 6-án az albán parlament megváltoztatta az ország címerét és zászlaját. Ramiz Alia lemondott. Az ADP ekkora már karizmatikus politikussá váló vezetője, Sáli Berisha lett Albánia köztársasági elnöke. Ezekkel az előzményekkel indult a demokrácia útjára az ország, amelynek nem voltak többpártrendszerű parlamentáris tapasztalatai. Albániában a demokrácia rendkívül gyenge lábakon állt. Ennek veszélyei 1996-ban mutatkoztak meg először komolyabban a rendszerváltás után, amikor is a választásokon a demokraták túlnyerték magukat, valószínűleg csalással, hiszen nemcsak a szocialisták, hanem a választásokat felügyelő EBESZ is jelezte, hogy több szabálytalanságot észleltek. Néhány hónappal később egy rendkívül bonyolult politikai és gazdasági válság mentén 1997-ben polgárháborús helyzet alakult ki, amit az ország vezetése nem tudott kezelni. A kaotikus állapotokat csak a különleges nemzetközi összefogáson 298
