Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László a szocializmus megvalósítását, pontosabban a sztálini totalitárius modell megteremtését. Ennek során már 1947-re befejeződött az ipar, a kereskedelem, a szállítás, a bányászat, a közlekedés ágazatainak államosítása. A szocialista mezőgazdaság kialakítása azonban jóval több időt igényelt. 1945. augusztus 23-án földreformtörvényt fogadtak el, amelynek értelmében minden földet kisajátítottak, amit nem a tulajdonosa művelt meg. 1945. december 2-án került sor Albániában az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztására, amelyen csak a Demokratikus Front jelöltjei indulhattak, így a választásra jogosultak 89,81 százalékának részvételével a kommunisták a szavazatok 93,16 százalékát kapták meg. Albániában ekkor kaptak egyébként először szavazati jogot a nők. A születő rezsim még az ideiglenes igazságszolgáltatás és törvénykezés ideje alatt (1944. december 15-étől) 60 korábbi magas rangú állami tisztségviselőt ítélt el különleges bírósági eljárás keretében. (Kirakat)perük Tiranában, a Koszovó mozi épületében 1945. március 1-jén kezdődött. Köztük volt két korábbi miniszterelnök, Kostaq Kotta és Ibrahim Bi9aku, több volt miniszter és magas rangú állami vezető. A vád árulás és kollaboráció volt, a bírói testületet Koşi Xoxe tábornok vezette. A döntés alapján 17 vádlottat halálra ítéltek, a többiek hosszú börtönbüntetést kaptak 1945. április 13-án. Mindez a választások előtt világos üzenet volt a kommunisták ellenfeleinek. A „királypárti” és „nacionalista” erők választásokon való részvételét teljesen ellehetetlenítették. A kommunisták vezette népfront a paraszti rétegeket, munkáscsoportokat és a kis számarányú értelmiségieket tömörítette. Az egykamarás, 84 fős nemzetgyűlés valamennyi helyére ezek a népfrontképviselők kerültek. Az 1946. január 11-ei népszavazás eredményeként kikiáltották a népköztársaságot. Réti György megállapítása szerint az AKP/AMP történetére vonatkozó minden publikáció megegyezik abban, hogy az albán és jugoszláv kommunista mozgalom között az 1940-es években rendkívül szoros együttműködés alakult ki, azonban - tekintve az enveri időszak történetírásának motivációit - az együttműködés megítélésében eltérések mutatkoznak. A jugoszláv és nemzetközi munkák és értékelések nagy része jelentősnek tartja a jugoszláv közreműködést, az enveri történetírás ennek megfelelően az ellenkezőjét állítja. Réti Vladimir Dedijer A jugoszláv-albán kapcsolatok (1939-1948) című művét tartja - érzékelhető elfogultsága mellett - a legjobb ismertetőnek. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága (JKP KB) 1939 közepén határozatot hozott arról, hogy megsegíti az albán kommunistákat. A Komintern megbízásából a jugoszláv kommunistáknak nagy szerepük volt az 284
