Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
A párt és Enver - örökre veled vagyunk Albánia AKP megalakításában és szervezeti megerősítésében attól függetlenül, hogy ezt az enveri történetírás megpróbálta elhallgatni. A jugoszláv párt- és állam- szervezet, a hadsereg modellként szolgált az új Albánia megteremtéséhez. Albánia lakossága ekkor hozzávetőlegesen 1 millió 220 ezerre volt tehető. A hatalom legalizálását követően hozzákezdtek a szocialista agrár-rendezéshez. A kisajátított földeket vagy szegény és földnélküli parasztok egyéni tulajdonába adták, vagy állami gazdaságokat hoztak létre belőlük. Az 1945/46-os földreformmal 320 ezer hektár földet osztottak szét, amelyet lényegében akár egy radikális polgári jellegű átalakulásként definiálhatnánk. Azonban a politikai-társadalmi-gazdasági berendezkedés és kultúra hiányosságai miatt csak arról volt szó, hogy az albán társadalomban számbelileg meghatározó rétegekben - vagyis a szegényparasztságot és a földdel nem rendelkező agrárréteget - a gyenge társadalmi bázisú AKP politikai szövetségeseket nyerjen. Még 1946-ban megindult a termelőszövetkezetek kialakítása az egyéni tulajdonba került földekből, a szövetkezeti tulajdon bevezetésével párhuzamosan megkezdték az agráreszközök társadalmasítását is. Mindez „természetesen” alapvetően erőszakos módszerekkel történt. 1948 végén a megművelhető 317 ezer hektár föld 91,5 százaléka az egyéni gazdák tulajdona, 5,5 százaléka az állami szektor, illetve 3,4 százalék a termelő- szövetkezeteké volt. Az átalakítási tevékenységet 1949-ben fokozni kezdték, egyidejűleg bevezették a nehéziparra koncentráló, központosított, tervutasításos gazdaságirányítást. Az AKP végrehajtotta párt, az állami és jelentősebb társadalmi-politikai szervezetek, a gazdasági, a katonai, a közigazgatási és kulturális szféra vezető tisztségviselőin keresztül az új hatalmi elit átfogó kiépítését. Amit a politikai kultúra átformálásának neveznénk, az lényegében a politikai kultúra „kialakítása” volt. Az 1948/49-es tanévtől minden középiskolában bevezették a marxizmus-leninizmus és az orosz nyelv oktatását. Ennek hatását és jelentőségét a következő adatokkal szemléltethetjük: 1938-ban csak 643 elemi iskola működött, 1945-ben már 928, 1947-ben 1755, 1948-ban 1893. 1944 májusától 1948 júniusáig az albán kommunista hatalom első számú szövetségese a JKP, így Jugoszlávia volt. 1945-1948 között-ebben az időszakban még Albánia Jugoszláviához való csatlakozásáról is szó volt-Tito 33 millió dollár összegű gazdasági segélyt nyújtott Albániának. Az 1948-ra kiéleződő szovjet-jugoszláv vita válaszút elé állította az albán vezetést. Xoxe és irányvonala a „jugoszláv út” mellett állt, Hodzsa köré szerveződtek a szovjet minta követői. Az utóbbi vonal szocializmus-koncepciója 285
