Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
1 Táborszemle Botlik József nyomatékül felajánlotta a Szovjetuniónak Kárpátalját, amely egyébként az újjáalakuló Csehszlovákia „természetes” része lenne ismét. Fél év múlva, 1944. május 11-én viszont Klement Gottwald (1896-1953), a CSKP főtitkára a moszkvai rádióban elmondott beszédében már nyíltan kilátásba helyezte a magyaroknak az új Csehszlovákia területéről való eltávolítását. Közben még 1939. október 26-án, az önálló Szlovákia köztársasági elnökévé Jozef Tisót választották, aki 1942-től már a „Vezér” (Vodca) címet is viselte. Bár az ország a Németországgal kötött (említett) védelmi szerződéssel függőségbe került, a német hadiipar jelentős megrendelései időlegesen nemcsak fellendítették a gazdaságot, hanem a szlovák életszínvonalat is jelentősen megemelték. A Csatlós Ferdinándként, Liptó vármegyében született szlovák tábornok 1939 szeptemberében az ún. Bernolák-hadseregcsoport parancsnokaként, a 14. német hadsereg alárendeltségében Németország oldalán részt vett a lengyelországi hadjáratban, amiért Adolf Hitler a Vaskereszt kitüntetést adományozta számára. Szlovákia a hadjárat során azokat a volt Sze- pes, illetve Árva vármegyei területeket foglalta el, amelyeket a trianoni békediktátum csatolt Lengyelországhoz, illetve azokat településeket hódította vissza, amelyek az 1938. november 2-ai bécsi döntés után 1939. szeptember 10-éig lengyel fennhatóság alatt voltak. Összesen 584 km2-t 23 662 lakossal, akiknek a többsége gorál (kárpáti lengyel) volt. Később, 1941 nyarán, Catlos hadügyminisztersége idején vetették be a szlovák hadsereget a Szovjetunió ellen. Szlovákia hadat üzent Nagy-Britanniának és az USA-nak, csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, majd az antikomintern paktumhoz. Az önálló Szlovákiában kereken 70 ezer magyar élt, elsősorban Pozsonyban és főként a kisebb-nagyobb városokban. A közösségnek az első bécsi döntés után a Felvidéken maradt gróf Esterházy János (1901-1957) volt a vezetője, aki a szlovákiai Magyar Párt elnökeként 1944 őszéig közel száz helyi szervezetet irányított. Közben a nyolcvantagú szlovák parlament a volt pozsonyi vármegyeháza nagytermében 1942. május 15-én, Németország után elsőként, megszavazta a 68/1942. számú alkotmány törvényt a Szlovákiában élő 89 ezer fős zsidóság deportálásáról. A jogszabály ellen egyetlen képviselő, a magyar Esterházy János tiltakozott. A szavazást megelőzte az 1941 szeptemberében elfogadott 198/1941. számú kormányrendelet, az ún. Zsidó Kódex, amely Szlovákiában a kérdés megoldását faji alapelvekre helyezte. Az előbbiek értelmében már 1942 márciusában megkezdték a szlovákiai zsidóság deportálását, kitelepítését Németországba. Ennek diplomáciai 24
