Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia ügyintézése Vójtech Tuka miniszterelnök és külügyminiszter feladata volt, a végrehajtás az Alexander (Sano) Mach (1902-1980) vezette Belügyminisztériumra hárult, ahol külön zsidó osztályt létesítettek. Szlovákia minden elszállított izraelita egyénért ún. „letelepedési illetéket”, 5 ezer koronát, vagyis 500 német birodalmi márkát fizetett Németországnak. A deportálások során 1942 októberéig 58 ezer zsidó személyt, az országban élők kétharmadát hurcolták el Auschwitzba és más KZ-lágerekbe Szlovákiából a Hlinka Gárda közreműködésével, akik közül csak néhány százan élték túl a haláltáborokat. A Tiso-rendszer ellen szerveződő szlovák polgári és kommunista ellenálló csoportok képviselői 1943 karácsonyán, titkos találkozón Pozsonyban közös politikai vezetést hoztak létre. Az ekkor megalakított Szlovák Nemzeti Tanács, az SZNT „a szlovák nemzet politikai akaratának egyedüli képviselője” lett. Az erről szóló ún. Karácsonyi egyezmény alapját, vagyis a szlovákok és csehek újbóli közös államának óhaját a röviddel előbb, 1943. december 12-én Moszkvában aláírt szovjet-csehszlovák kölcsönös segítségnyújtási és barátsági szerződés határozta meg. Ezt követően a szovjet Vörös Hadsereg közeledésére 1944 elején az SZNT megkezdte egy nemzeti felkelés előkészítését. Tavasszal már a szlovák hadsereg legfelső vezetésének egyes tagjai is azt tervezték, hogy átállnak a szövetséges hatalmakhoz, és a Kárpátok hegygerincén, a Duklai-hágónál megnyitják az arcvonalat a szovjet hadsereg előtt. Eközben az ország déli területén az első bécsi döntéssel kijelölt magyar államhatáron katonai erővel a trianoni vonalon túlra űzik ki a felvidéki magyarságot. Az átállás főszervezője egyébként a dunántúli Dombóváron született Ján Golian (1906-1945) alezredes, egységparancsnok volt, aki nagy meny- nyiségű hadianyagot szállíttatott Besztercebányára. A londoni csehszlovák emigráns kormány a mozgalmat, a moszkvai csehszlovák pártvezetőség, elsősorban Klement Gottwald az önállóan tevékenykedő kommunista partizánokat irányította, akik elutasították, hogy a szlovák hadsereg alá vessék magukat. Eközben a pozsonyi szlovák hadvezetés két hadosztályt vezényelt Eperjesre, hogy azok a Keleti-Kárpátokban a német Wehrmacht alakulatait támogassák majd a Vörös Hadsereg ellen. Egyes, titokban szervezkedő szlovák katonai vezetőknek viszont az volt a szándékuk, hogy adott pillanatban a két hadosztály a Duklai-hágónál utat nyit a Vörös Hadseregnek. Erről Ferdinand Catlos (1895-1972) hadügyminiszter Moszkvával is tárgyalt. Az öntevékeny kommunista partizánokat - fő céljuk: „öljük a németeket, robbantsuk fel a hidakat, alagutakat, vasutakat” - júniustól nagyszámú, szovjet 25
