Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia látszólag és elvben összhangban volt ugyan a keleti tömb kisebbségi oktatáspolitikájával, de Romániában egyértelműen a magyar középiskolák és felsőoktatási intézmények felszámolását eredményezte. Ennek során 1959-ben megszüntették /„egyesítették” az önálló kolozsvári magyar egyetemet. Történetesen szintén Ceauşescu vezényletével! Gőzerővel folytatódott az ipar teljes államosítása és a mezőgazdaság „szocialista” átalakítása. De mint minden más területen, itt is a fő szempont a nagyromán tervek beteljesítése volt, a fő célpont pedig a magyarság. „Ennek a mindent átalakító, erőszakra épülő politikának az is céljai közé tartozott - és ezt sikerült is elérni -, hogy eltűnjön a magyar társadalom öröklött, hagyományos szerkezete. Eltűnt a földesúri réteg, a polgárság, az önálló kisiparosok rétege s a családi gazdaságot folytató falusi gazdaréteg. Csak az értelmiség egyes kategóriái maradtak meg, de az osztályharc által erősen megrostált, megfélemlített, háttérbe szorított állapotában. A szocialista rendszerváltásnak áldozata lett a történelmi magyar társadalom” - vonta meg a mérleget Egyed Ákos. Másik jelentős fejlemény, hogy Gheorghiu-Dej - lojalitásának látványos jeleivel, a magyar forradalom leverésében játszott szerepével és nem utolsósorban a kommunista államokkal körülvett Románia geopolitika helyzetével magyarázhatóan - elérte, hogy 1958-ban Moszkva kivonta csapatait Romániából. „A sajtó szerint teljes és rendíthetetlen volt a szovjetek iránti hűség-emlékszik vissza Beke György. - Legalábbis 1958-ig. [...] Az Előre engem küldött ki a szovjet csapatok ünnepélyes búcsúztatására Galacra. Onnan távozott az utolsó szovjet katonai egység. Pazar ünnepséget rendeztek. Beszédet mondott Chivu Stoica, a miniszterenök és egy szovjet tábornok. Ott volt az egész világsajtó. Világszenzáció: első ízben vonták ki a szovjet csapatokat egy megszállt országból. Korábban Ausztriának csak egy keskeny keleti övezetéből vonultak ki. A sajtó, a romániai is, addig naponta adott híradásokat a távozásról. Megírtam a riportot a meleg hangú búcsúztatásról, a lelkes szónoklatokról, a nagy örvendezésről, ahogy illett. Másnap a szerkesztőségben közölték velem, hogy nincs szükség a riportomra, nem írunk többet a szovjet csapatokról. Kell a hely a lapban a sürgető nyári munkákról szóló beszámolóknak...” Aztán 1959. január 24-én a kommunista Romániában első ízben megünnepelték a román fejedelemségek egyesülésének a századik évfordulóját. Megtörtént a fordulat: a cél immár nyíltan a román egységes nemzetállam 231
