Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András Kádár a bukaresti nagygyűlésen nyilvánvalóvá tette kormányának álláspontját, azaz, hogy „Magyarországnak semmiféle területi vagy egyéb hasonló igényei nincsenek egyetlen országgal szemben sem”. Másnap, február 25-én Marosvásárhelyen, a Simó Géza Bútorgyárban Kállai Gyula államminiszter csak ráerősített: „megmondjuk világosan. Nekünk semmiféle területi igényünk nincs: azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje és népe, hogy azon - testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel - felépítse a maga szocialista hazáját.” Kádár ugyanakkor és ugyanott kijelentette, hogy „mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jog- egyenlősége a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén... A magyar nyelvhasználat természetessé vált.” Kádár nem lehetett ennyire tájékozatlan! Magyarország vezetői térdre hullottak a románok előtt, megalázták őket. Az erdélyi magyarságban máig sajgó sebet ütöttek ezek a kijelentések. És nem kis ideológiai meghason- lottságot, hogy a sztálinista diktátor, Rákosi jobban szívén viselte az erdélyi magyarság sorsát, mint Kádár... Hiába próbáltak utólag szépíteni. Három héttel később Kádár Püspökladányban olyanokat mondott, hogy „vajon nekünk nincsenek ugyanolyan jogaink Erdély szempontjából, mint a románoknak?”. És hiába próbálta 1959. július 16-ai nem hivatalos látogatásán Bukarestben Kállai Gyula árnyalni a magyar álláspontot: „Abszolút helyesnek tartjuk, hogy Erdély Romániához tartozik. De nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy az első világháború eredménye, a trianoni békeszerződés, egy imperialista szerződés volt” (idézi Fodor János). A román pártvezetés vérszemet kapott. A magyar-román találkozóról írt jelentésében Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet jelezte, hogy a román elvtársakat már az is aggasztja, hogy „meddig fogjuk mi még a magyar himnuszt megtartani... az elvtársak aggodalommal figyelik a magyar himnusz hatását, különösen a magyar lakosságra, és szívesen vennék, ha már más himnuszunk lenne.” (Szerencsére, Kodálynak köszönhetően, nem lett más himnuszunk!) Kádár fiaskós romániai látogatását és kijelentéseit követően Gheorghiu- Dej joggal gondolhatta, hogy szabad kezet kapott az erdélyi magyarság elleni erőszakos fellépésre! A találkozó lehetővé tette számára a románokat irritáló magyar autonóm tartomány megszüntetését, ami éppen Ceauşescu vezényletével történt meg. Megkezdődött az iskolaegyesítési folyamat, amely 230
