Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia nem lehet fellépni területi igényekkel. Nagy Ferenc miniszterelnök visszaemlékezései szerint „Rákosi azt engedvén ti. gyanítani, hogy támaszkodik bizonyos szovjet információkra, azt javasolta, hogy mintegy négy-tíz ezer négyzetkilométernyi területre terjedjen ez a magyar igény, mert ebben az esetben lehet reményünk bizonyos fokú támogatásra” (Nagy Ferenc). Felcsillant a remény. Rákosi 1946. április 15-én még Gascoigne brit nagykövetnek is megerősítette Budapesten, hogy van némi remény arra, hogy Magyarország visszakaphatja Észak-Erdély egy nyugati, tisztán magyarlakta részét. Rákosi szerint: „azt hallottam, hogy Nagy-Britannia és Amerika sem ellenkezne egy ilyen határmódosítással” (Vincze-Fülöp). Révai József 1946 áprilisában a Zeneakadémián mondott beszédében - amint arról a Szabad Nép 1946. április 28-ai számában hírt adott - azt hangoztatta, hogy „mi, magyar kommunisták, mindig Trianon ellen voltunk, mi Trianont igazságtalan békének bélyegeztük”. A határrevíziót illetően Révai kijelentette, hogy „javultak az esélyeink”. A magyar pártvezetés valóban elhitte, hogy van esélye az igazságosabb határrendezésnek. Nem csoda, hogy ez az erdélyi magyar közvéleménybe is leszivárgó információ oly sokáig éltette a magyarság reményét a változtatások esélyét illetően. A Nagy Ferenc-kormány Rákosi javaslatára kidolgozta a partiumi határmódosítása vonatkozó egyik szerényebb (11 800 km2) javaslatot, az ún. „éjjeli vonalat” (április 8-áról 9-ére virradó éjszaka dolgozták ki), amelyet a másik (22000 km2) változattal együtt Gyöngyösi János külügyminiszter Moszkvában Molotov, majd április 10-én Sztálin elé terjesztett. Sztálin játszott: válaszul kifejtette, hogy a román fegyverszüneti egyezmény „módot nyújt Magyarországnak arra, hogy valamit kaphasson, de hogy nevezetesen mit, melyik részt kapja, ezt meg kell majd nézni”, és hozzátette, hogy a kérdést Londonban a külügyminiszter-helyettesek vitatják meg. Tájékoztatta a magyar kormányküldöttséget, hogy Molotov Párizsban április 25-én a Külügyminiszterek Tanácsának ülésén felveti majd a kérdést. Bár Molotov magyar-román kétoldalú tárgyalásokat javasolt a határkérdés megoldására, a bukaresti kormány nem volt hajlandó tárgyalni. Mikor Gerő Ernő és Nagy Imre május 6-án a román pártvezetőknek Temesváron felvetette a határmódosítás kérdését, Gheorghe Gheorghiu-Dej hevesen elutasította azt. Szirmai Istvánt a román pártvezetés revizionistának minősítette, amiért május 3-5-i kolozsvári látogatása során néhány határ menti megye visszacsatolását és székely autonómiát követelt. A román pártvezetők
