Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András jó okkal és jól informáltan tették: május 7-én a Külügyminiszterek Tanácsa Párizsban visszaállította a trianoni határokat. (A történethez még az is hozzátartozik, hogy amikor a Valter Roman 1954 szeptemberében találkozott Rákosival, jelentésében kiemelte, hogy a magyar pártvezető előhozakodott az őt erősen gyötrő erdélyi kérdéssel, és - a magyarul kitűnően beszélő, nagyváradi származású Roman értelmezésében - egyes területek átengedésére célzott. A beszámoló hitelét utólag erősen rontja, hogy 1956 után Valter Roman Kádárnak is hasonló felvetést tulajdonított... Mindenesetre Rákosi később nyilvánosan és határozottan módosította nézeteit Erdély ügyében: 1955 áprilisában Emil Bodnăraş budapesti látogatása alkalmából, majd decemberben a román kommunisták bukaresti kongresszusán mondott beszédében.) Sztálin nyilvánvalóan játszadozott a magyarokkal és a románokkal, mint macska egyszerre két egérrel. Persze ez a játék véresen komoly volt. A tét Észak-Erdély, az erdélyi magyarság sorsa volt. Sztálin már a román fegyverszüneti egyezményben gyakorlatilag Romániának ígérte egész Erdélyt, ebben a kérdésben 1945 októberében személyesen is elkötelezte magát Gro- zának. A külügyminiszterek londoni ülésén az egyezkedéseket azért rúgta fel, mert a nyugati hatalmak engedményeket akartak tenni Magyarországnak a határmódosításokat illetően. Felvillantotta a magyar-román kétoldalú tárgyalások lehetőségét, ugyanakkor biztosította Grozát, hogy a trianoni határok ügyében továbbra is mellette áll. Sztálin ugyanakkor, ha úgy gondolta, kiutasította a román hatóságokat Észak-Erdélyből, majd csak feltételekkel engedte vissza őket, állítólagos „rokonszenvvel” követte az erdélyi magyarság sorának alakulását (ld. Ef- timiu), hitegette Rákosiékat, később az ő utasítására hozták létre az erdélyi magyar autonóm tartományt. Sztálin a maga játékaival elérte, hogy mind a magyar-román viszony, mind a magyar és a román belpolitika központi kérdésévé vált az erdélyi magyarság sorsa. Rákosiék - a román példát követve - belpolitikai sikerek érdekében zászlójukra tűzték az igazságos határrevízió ügyét. Romániában a belpolitikai küzdelmek középpontjába került Erdély ügye. 1946 januárjában parasztpárti és nemzeti liberális politikusok kerültek a kormányba Bukarestben, akik harcot indítottak „Erdély védelmében”. A Groza ellen fellépő Luc- reţiu Pătrăşcanu, a kommunista igazságügy-miniszter a nemzeti ügy bajnoka lett. A vele rivalizáló Gheorghiu-Dej nem maradhatott le ebben a versenyben... 222
